A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Adattár - Szelesi Zoltán: Csáky József szegedi levelei

A két bronzom már két hete ment el Amerika felé. Nem sokára remélni fogom, hogy értesítenek a megérkezésről is, ami nem megvetendő, a pénz is megjön. És ami még jobb (és be volt ígérve!), újabb vételről is lesz szó. Szóval „várandós" állapotban vagyok. Gizikéről semmi hír. De, mivel írod, hogy valószínűleg nem beteg, várok türelemmel. Most látom, hogy baj van éppen az akaratereje körül, és ebből sajnos nem hiszem, hogy van gyógyulás az ő korában. Mert hát hiába, nála már számít a kor. És ez a nőknél mindig nagyon komoly. Más újság egyelőre nincs. Várom a fecskét, mert itt gólya nincs. Sok jó barátsággal Csáky 43 Kedves Szelesi 66. III. 22. Kissé megkéstem válaszommal, a 3-án kelt jó leveledre. Nem betegség volt az oka, se hanyagság. Az egészségem teljesen rendbejött. A régi jó erőmben érzem magamat. És, ha az idő kedvezőbb lenne, még jobb volna. Ugyanis az enyhe idő után újra beállott a hideg. Nem fagy, de nagyon közel van hozzá. így aztán le kell még mondanom a műtermemről. De, hogy az időt ne vesztegessem, rajzolok. Erre is szükség volt már, mert egy jó ideig elhanyagoltam. Ez valahogy mindig így van nálam. A mintázási vagy faragási időszakokban nem is gondolhatok rajzolásra. Mert én nem csücsülök le egy kis időre, hogy rajzoljak is egy kicsit. Ez túl komoly dolog akkor, főleg most, amikor új felfogás állt be, legalább is, ami a rajzot illeti. Ami volt, az már nincs. És ami lesz, az lassan jön. Rajzot, rajz után készítek, és még mindig nem az, amit szeretnék, bár már az első is más, mint a régiek. Szóval egészen új szellemben kezdek rajzolni. Majd meglátom mi jő ki belőle. Talán nem is lesz rossz. Itt azonban meg kell jegyezni valamit, nehogy tévútra vezesselek. Én nem előre megfontolt szándékkal iparkodok új szellemben rajzolni. Az ilyen erőszakoskodás nagyon rossz és tévútra vezet. Az igazság az, hogy már a kezdetnél jelentkezik az új felfogás és utána azt iparkodom teljesíteni. Szóval nem „akarva", hanem természetesen, minden előzetes megfontolás nélkül születik valami újabb. De, majd egy nap, meglátod. Örülök, hogy Szolcsányiról kapok általad hírt. Ő a legutolsó élő barátom, mint művész. Én vittem be az Iparművészeti Iskolába, bár már azelőtt is pajtások voltunk. A többi kortársaim már mind meghaltak. Nagyon nem szeretem, hogy Bánszky val össze kompromitál. Ő nagyon szerette Bánszkyt. Egészen, majdnem gyermek korunkban én is. De, később kibújt belőle az igazi Bánszky; hízelgő, beképzelt, rettenetesen talpnyaló, utálatosan lealázkodó hivatalos személyek előtt, és mélyében skrupulus nélküli alávaló, kegyetlen volt azokkal, akiktől nem várt semmit. Ami pedig a szobrászatát illeti, az nagyon ügyes, de teljesen üres és értéktelen volt. De ezt Szolcsányi nem, értheti, mert ő nem művész. Soha sem volt, sőt nem is akart az lenni. De én szerettem őt, mert jó pofa volt. A művészeten kívül (amivel ő nem törődött!), nagyon megértettük egymást. Mesterségbeli tudása (gipsz, faragás stb.), ügyessége nagy 205