A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Dömötör János: Galyasi Miklós arc- és pályaképvázlata

Junius 12-én megalapították a Tornyai Társaságot. Ennek titkára, később elnöke, egyben szellemi vezetője lett Galyasi Miklós. A Társaság egyik első ténykedésének eredményeként reprezentatív kiállítást és nagy ünnepséget rendezett, sőt havi 100 pengős évjáradékot is kijárt névadója részére. Ez olyan mértékben meghatotta az idős mestert, hogy egész tulajdonában lévő műveit, közel 400 festményt és 600 grafikát Hódmezővásárhely városnak adományozta. Ma is ez képezi az 1950-ben Tornyai János nevét felvett múzeum képzőművészeti gyűjteményének gerincét. A magyar középvárosok ilyen jellegű irodalmi, tudományos és művészeti társaságai, így a Tornyai Társaság is igen széles ívű tevékenységet folytattak. Tulajdonképpen egész intézményrendszert pótoltak, hiszen tudományos és ismeretterjesztő előadásokat, kiállításokat, koncerteket rendeztek. A Tornyai Társaságnak külön zene és énekkara is volt, és Hódtava néven folyóiratot adtak ki. Ez azonban kevéssé volt életképes, mint a későbbi Puszták Népe, mert csak egyetlen számot ért meg, annak ellenére, hogy a szerzők között Tornyai János is szerepelt. A „Műveröm" időközben amolyan kulturális szalonná vált. A városban megfordult írók, művészek szinte kivétel nélkül vendégeskedtek ott (József Attila, Móricz Zsigmond, Veres Péter, Szabó Pál, Iványi Grünwald Béla, Pásztor János, Kallós Ede, Baktay Ervin stb.). Galyasi Miklós 1938-ban az első zsidótörvény tervének hírére nyomban lemondott titkári tisztségéről. Tette ezt annak ellenére, hogy maradását még Endrey Béla, a város polgármestere is többször kérte. Egyrészt bizonyára érintette érzékenységét a tervezett diszkrimináció, hiszen őszintén szolgálta a magyar kultúrát, másrészt nem akarta, hogy miatta a legkisebb hátrányt is szenvedjen a Társaság. Orosz hadifogságból történt hazatérése után mái- megválasztott elnökként irányította tovább az újjá alakult Társaságot. Ezzel egy időben 1946. február 1-i hatállyal nevezték ki jó barátja, a helyi szociáldemokrata vezető, Takács Ferenc, az Ideiglenes Nemzeti Kormány iparügyi minisztere javaslatára az akkor még egy szervezetben működő múzeum, könyvtár, képtár igazgatójává. Múzeumigazgatóként meghatározó szerepe volt abban, hogy az akkor még képzőművészeti főiskolás, később a műhely jelentős alkotói letelepedtek Hódmezővásárhelyen. (Németh József, Szalay Ferenc festő, Kajári Gyula grafikusművész, Szemerédy Miklós festő és grafikusművész.) О maga nem lévén gyermekei, csak nagyon megértő felesége, második otthonaként a hivatalos munkaidőn kívül is igen sok időt töltött a múzeumban. A művészeken kívül az igazgatói baráti körhöz tartoztak még Telepy Katalin, Bodnár Éva művészettörténészek, Sterbetz István ornitológus is. Az akkor divatos R. Kipling mű, a Dzsungel könyve szereplőinek nevét osztották ki egymásnak házi használatra. így lett Galyasi Miklós dzsungel-beceneve „Akela", a farkas. A főiskolás növendékeken kívül nem egy érdeklődő gimnáziumi tanuló (pl. a jeles rádiós szerkesztő. Szabó Éva, a helyi zenetörténet kutatója Felletár Béla, a későbbi iskolaigazgató Bozsér Áron, Mónus Ferenc tanár és a későbbi festőművész Borsodi Ferenc stb.) szinte bármikor bemehetett hozzá. Sohasem érezték úgy, hogy zavarják az igazgató urat, mindig szíves szóval, érdekes, szellemes történetekkel, saját főzésű forró kávéval fogadta vendégeit. Megengedte a művésznövendékeknek és a diákoknak, hogy használják az intézmény könyvtárát, sőt azt is, hogy megismerkedjenek a raktárak anyagával. Használhatták a fotólaboratóriumot is. Ezen kívül kirándulásokat is szervezett számukra az úgy kedvelt saséri madárparadicsomba. [Zárójelben meg kell jegyezni, hogy kezdeményezésére nyilvánították természetvédelmi területté a Saseret.] Azonban nemcsak ifjú barátaival gyakorolta a szíves vendéglátást, hanem minden vendé96