A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Lengyel András: József Attila életrajzához

225.) Érdekes, amit ekkor (1927. október 19.) a Deutsche Zeitung Bohemia a karmesterről írt: „Strasser István, aki karmesteri pályafutását évekkel ezelőtt kezdte Prágában, a versenyművet itt aránylag ritkán hallott programmal körítette. (Cherubini patetikus Anacreon-nyitánya, amelynél észrevehető, hogy helyenként Beethovennek szolgált mintaképül, Mozart linzi szimfóniája C-durban, Brahms »Változatok Haydn egyik témájára« és Ravel »Spanyol rapszódiá«-ja.) Strasser azok közé a karmesterek közé tartozik, akik a zenélést a vezénylés fölé helyezik. Jóleső egyszerűséggel kezeli a karmesteri pálcát. Igen rokonszenvessé tette az a kultiváltság, mellyel minden egyes előadásra kerülő darab stílusát megragadta. Öröm volt újra találkozni vele." (Idézi DEMÉNY JÁNOS 1962. 227.) Nem sokkal később, 1927. november 6-án, de ezúttal Bécsben megint az I. zongoraverseny került előadásra - megint Strasser vezényletével. (A koncert különlegessége, hogy ezen Kodály Psalmus Hungaricusa is elhangzott, de azt nem Strasser, hanem Anton Webern dirigálta.) A hangverseny az Arbeitersymphoniekonzerte keretében zajlott le. Strasser közreműködését Bartók egy partitúra-dedikációval köszönte meg: A kitűnő bécsi előadást sokszor köszöni Bécs, 1927. nov. 6. Bartók Béla „A dedikáció [Bartók] I. zongoraversenyének nagypartitúrájába (karmesteri partitúrájába) került. Kiadói száma: UE [Universal Edition] 1927, 8777. A cím ekkor még: Béla Bartók/

Konzert sorszámozás nélkül. [...] BB nyilván a koncert után, késő este dedikálta karmesterének a kottát." Érdekes Breuer János kommentárja: „amennyire tudom, az ilyesmi nála [ti. Bartóknál] nem volt túl gyakori, és biztosan tudom, ritkán volt karmesterrelzenekarral elégedett" (Breuer János levele 1995. okt. 19.). Strasser és Bartók, illetve Strasser és József Attila kapcsolatáról több adatunk nincs. Strasser munkaszolgálatosként halt meg, egyes információk szerint a Dón kanyarban, 1943ban. Hagyatéka pedig nyilván szétszóródott, vagy megsemmisült, becses információktól zárva el így a kutatást. Némi remény azért van, hogy esetleg még előkerül valami irodalomtörténeti szempontból is érdekes dokumentum: a föntebb idézett dedikált partitúra ugyanis egy antikváriumból került elő a 70-es évek végén (vö. PÁNDI MARIANNE 1981), márpedig ahogy az fölbukkant, esetleg más is előkerülhet még. A Strasszer-József Attila-kapcsolat puszta ténye így is újabb bizonyítéka a költő kései erős zenei érdeklődésének, s belesimul abba a sorba, amelynek csúcspontja a Bartókkapcsolat. Az újrakezdés kísérlete A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára JA 696 jelzet alatt őriz egy ismeretlen címzetű, hiányosan - csak hónap és nap megadásával - keltezett levelet. A rövid írásos üzenetet március 14-én írta a költő, a dokumentumot katalogizáló kézirattáros sejtése szerint 1937-ben: Marc. 14 Most kaptam meg a leveledet, majd utána nézek a dolognak, de nem akarlak megvárakoztatni, úgyis eleget vártál eddig. A Kezdek újból verseket írni! Még a héten küldök! 67