A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Kisebb közlemények - Zsoldos Sándor: Radnóti Miklós egy öngyilkosságról

(Az utóiratot ceruzával írta Radnóti, a boríték a bélyeg kivágása miatt csonka. Július másodika keddi nap volt. Múzeumi jelzete: 90.5.) Székely Lászlóról semmit nem sikerült megtudnunk. Nem szerepel az egyetemi névsorokban a hallgatók között, nem található a „szegedi fiatalok" között sem. Csak találgatni lehetne, hogy a költészet révén, az illegális munka kapcsán kerültek-e kapcsolatba. Azonban a közeli barátság ténye aligha vitatható, hiszen egy öngyilkosságra készülő hozzá juttatta el „hagyatékát" és búcsúlevelét. Annyi azonban tudható-sejthető, mint arra Bihari Ferenc utal levelében, hogy az öngyilkosság sikertelen volt, ha egyáltalán megkísérelte az érintett. Bihari Ferencről viszont jóval többet tudunk az életrajzi adatok terén, de Radnótihoz fűződő kapcsolatáról kísérőleveléből sem értesülünk. Gulyás Pál életrajzi lexikonának, a Magyar írók élete és munkáinak III. kötetében, a 311. oldalon ezeket olvashatjuk: „Bihari Ferenc, dr. phil. Szül. Bpen 1908. ápr. 9. - Izr. 1936-ban doktorált Szegeden. - Munkája: Erős elektrolytek oldhatósága és aktivitási tényezője vizes oldatokban. Szeged, 1936. MKöny vészét 1937. - A szegedi egyetem közleményei (1940)". A Magyar Királyi Ferencz József-Tudományegyetem „almanachjaiból" az alábbiakkal egészíthetjük ki: az 1929/30. tanév őszi félévét a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar rendes hallgatójaként végezte, ám a tavaszi félévben már a „mathematikai és természettudományi karra" iratkozott be, s oda is járt föltehetően 1935 nyaráig. (Az évkönyveket csak 1933-ig tudtam megnézni, így az 1933/34-es és az 1934/35-ös tanévről kiadott „almanachot" nem láttam.) Az a tény, hogy 1935 júliusában még Szegeden tartózkodik, valószínűsíti, hogy ekkor végzett, mivel a következő évben már publikálta is doktori értekezését. Annak pedig, hogy „bölcsészszigorlónak" titulálja Radnóti, az a magyarázata: a matematikai és természettudományi kar hallgatói is bölcsészdoktori oklevelet kaptak - az évkönyvek tanúsága szerint. Radnóti 1931 júliusában cikket írt a Társadalmunk című folyóiratba Diáköngyilkosságok margójára címmel, melyben együtt érzőn ír a társadalmi körülmények hatására életüktől megválókról, mintegy reális válaszként, alternatívaként elfogadva az öngyilkosságot. Nem tudni, a cikket mennyien olvashatták egyetemi társai közül, vagy fölfogása ezen kívül is közismert volt? Radnóti is küzdött az öngyilkosság „félelmetes angyalával". Ez a levél, ha áttételesen is, de bizonyítja, hogy nem csak együtt érzett az öngyilkosságra kényszerűitekkel, de azok közül volt, aki bizalommal is fordult hozzá. így munkássága kutatójának e „motívummal" is határozottabban kell számolnia. ZSOLDOS SÁNDOR 187