A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Kisebb közlemények - Szuromi Pál: Egy klasszikus modern mester. Csáky József (1888–1971)

Egy klasszikus modern mester: Csáky József (1888-1971) A francia képzőművészeti élet az 1986-os esztendőt a szobrászat évének tekintette. A jelentősebb kiállítási fórumokon pedig sorra-rendre bemutatták a modern plasztika úttörőinek munkásságát. A troyesi Modern Művészetek Múzeuma mindenesetre Csáky József műveit vonultatta fel. A franciák tehát tisztelettel ápolják a magyar származású alkotó művészi hagyatékát. Mert e szobrászi pálya invenciózusan magába ötvözi a korszerű plasztika progresszív, jellegzetes törekvéseit. Ugyanúgy köze van a kubizmushoz, mint Maillol klasszicizmusához, majd az art deco szintetikusabb szellemiségéhez. Egyszóval Csákyt a modern európai szobrászat számottevő, dekoratív mesterének tekinthetjük. Szeged, Budapest - Párizs. Ezekhez a városokhoz kötődött emberi, művészi pályafutása. Szobrászi szemléletének kibontakozása ugyanakkor a századelő radikálisabb esztétikai törekvéseiben gyökeredzett. Húszéves korában ő is a francia fővárosba ment tanulni, akárcsak az újat akaró hazai alkotók többsége. Csáky azonban véglegesen kint maradt Párizsban. Ezzel rendhagyónak, kezdeményezőnek bizonyult. És a tízes esztendők elejétől már együtt állított ki Metzingerrel, Leger-vei, Modiglianival vagy Archipenkoval: ott volt a kubista szobrászat élvonalában. Pedig Rodin vonzotta Párizsba. Csakhogy az alkotó pályáját keresztül-kasul átszőtték az efféle esztétikai, szociológiai feszültségek. Gyerekkori éveit is egy sajátos paradoxon jellemezte. Korán ráérzett művészi hajlamaira, de egyszerű szegedi munkásszülei hallani se akartak e pályáról. Ennek ellenére a budapesti Iparművészeti Iskolában folytatta tanulmányait. Igaz, csak másfél évig látogatta az intézményt, ahol eleve tehetségtelennek minősítették. Közben szülei elváltak: Csáky úgyszólván teljesen magára maradt. Alkalmi munkákat vállalt, a nyomorgás megannyi formáját átélte. Barátai biztatására azután Párizsba utazott (Brummer József, Cs. Joachim Ferenc). És itt már többé- kevésbé szerencsésen alakult élete. Szülővárosától alkotói ösztöndíjat kapott, a szakma is befogadta, elismerte képességeit. Ha magánélete továbbra is zaklatott, boldogtalan maradt, ám olyan művészbarátok, mecénások álltak mellette, mint Léger, Laurens és Claude Ságot, Rosemberg. A második világháború időszakától viszont egyre inkább háttérbe szorult művészete, egészsége is megromlott. Egészében mégis egy meredeken felfelé ívelő, változatos és eredményes szobrászi pályát hagyott maga mögött. Annál inkább, mivel koncentrált tematikájú, minőségközpontú művész volt. Főként a női figurák kifejezési lehetőségei foglalkoztatták, másrészt az állatmotívumok. Szemléletbeli alakulásában pedig három világosabban elkülönülő periódusról beszélhetünk. A kezdő lépésektől 1912-ig a természetelvű, realista formálás jellemezte, majd 1924-ig a kubista időszak következett. Végül innentől bontakozott ki dekoratív, expresszív realizmusa. A korai időszak néhány fejplasztikája egy határozott kezű, karakterérzékeny alkotót dokumentált, aki máris egy köztes, átmeneti felfogást képviselt. A verista formálást a mértanias, kubisztikus stilizálással párosította (pl.: Fej). A következő évek termésében átbillent a mérleg az elvontabb szerkesztettség oldalára. Már a legkorábbi mű is a szoboregész belső mértani szervezettségét hangsúlyozta, noha a szervesebb forma- és léptékviszonyok most is megmaradtak (Felöltözött nőalak). Nem 181