A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)
T. Knotik Márta: A Szegedi Napló szerkesztőségei, kiadóhivatalai és nyomdái (1878–1922)
Az Engel nyomda új helyéről részletesen olvashatunk a jubileumi kötetben (1904), ebből idézünk 33 : „Ezt a házat kényszerűségből is meg kellett tehát venni és itt az átalakításokat eszközölni, amelyekkel együtt a másként is jól jövedelmező bérház 240 ezer koronába került. [...] a nagy műintézet közel száz főre menő munkással és alkalmazottal szépen el van helyezve és a belváros kellő közepén, úgyszólván a legszebb helyen van." A kötet külön fejezetet szentel a könyvnyomdának: „Tágas, tiszta soutterain-helyiségbe lépünk be a palota Dugonics-téri oldalán. Az innét kiinduló termeket számos ablak világítja meg. A termek szellősek, padlózatuk beton-czementtel vannak kirakva, úgy, hogy vetekednek egészségügyi szempontból is bármely emeleti lakással." A nyomda a kiadóhivatalból is megközelíthető, a helyiség jobb felén vaslépcső vezet, föl az irodába, az emeleti, valamint a padlás-raktárakba és le a nyomdába (5. kép). Az épület szuterénjében elhelyezkedő nyomda beosztásának rekonstruálását az 1895. évi, földszinti alaprajz 34 fölhasználásával kíséreltük meg (6.kép). A nyomdáról a jubileumi kötet grafikákkal és fényképekkel is gazdagon illusztrált függelékéből az alábbi kép rajzolódik ki: Az első terem 52 méter hosszú, melyben a betűszedők osztálya van. A két szedőosztály (7-8. kép) boltíves termein áthaladva, a gépterembe érünk (9. kép). A gépek között különösen érdekes az újságnyomó dupla-gyorssajtó. Ezen a villámgyorsaságú gépen állítják elő a Szegedi Naplót. Ez a gép többnyire a hajnali órákban jár. Mikor a lapot lezárta a szerkesztőség éjjeli inspekciósa és a lapszedők, akik a nyomdának az udvar felőli részén egy elkülönített osztályban vannak, ahol még a lapzárta előtt érkezett híreket lázas gyorsasággal kiszedik, az éjjel működő gépmester készen várja a gép mellett a lap kiszedett hasábjait és oldalait. A lap nyomása rendesen reggeli 2-3 óra között történik. Innen viszik át az újságot a terem mellett húzódó folyosóra, ahol asztalokon hajtogatják össze. A gépteremből a boltíven át érünk a litografiába(10. kép). Itt a rajzolóművész, egy tükörsimára csiszolt kőlapon egy ceruza alakú, fanyelű tokot tart kezében, melynek hegyére gombostűhegyhez hasonló apró gyémánt van erősítve. Ezzel a gyémánttal karcolja a tükörsima kőre a rajzokat, alakokat és térképeket. A litográfiái gyorssajtó mellett elhaladva, érünk a szántó terembe ahová a kész nyomtatványokat száradni rakják a keskeny beosztású állványokra. A szárító termet elhagyva, érünk ki egy tágas, felső világítású nagy terembe, a könyvkötészetbe (11. kép). A tágas udvaron áthaladva, a papiros raktárakba jutunk. A helyiségek házi telefonnal vannak egymással összekötve. A cég 1905-ben különálló épülettel bővült, a betűszedő műhely számára udvari toldalék melléképületet emeltek 35 . 1919. április 15-től a nyomda helye föltehetően nem, csak elnevezése változott: „Nyomatott Engel Lajos nyomda- és lapvállalatnál ". 33 A Szegedi Napló huszonöt éve 1878-1903. Szeged, 1904. Függelék 23. 34 Szegedi Levéltár: Tervtár 4286/895. 35 Szegedi Levéltár: Tervtár 686/905. 14
