A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Foote, Kenneth E.–Tóth Attila–D. Árvay Anett: Emlékezés, nemzeti identitás, politikai emlékművek rombolása

Új szimbólumok kialakulása Az 1956-os forradalom emlékműveiben a régi magyar és keresztény szimbólumrendszer használata mellett kísérletek történtek - néha nem kis viták közepette - új formák meghonosítására is (HEGEDŰS 1990, KENDE 1993, GÁBOR és SZÁLAI 1994, BOROS 1997,41-81. old., 115-128. old.). A két leggyakrabban előforduló forma a lyukas zászló és a „pesti srác" alakja. Ikonográfiájában mindkettő magára a felkelésre utal. A zászló, melynek közepéből kivágták a szovjet típusú Rákosi-címert, sok forradalmár kezében lengett; a pesti srác figura eddig a több száz, a budapesti utcai felkelésekben részt vett fiatalnak állít emléket. Az egyik nemrégiben vitát kavaró emlékmű a 301 -es parcellán áll (ВЕКЕ 1994, FÖDÉNYI 1995, RÉNYI 1995, UNGVÁRY 1995). A Jovánovics György posztmodern műalkotása egy állványzatra hasonlít, melyre a mártírokat akasztották fel, a fekete föld alá nyúló obeliszk pedig a tényleges sírokhoz vezet. Az ide zarándokló egy nehezen érthető, absztrakt műalkotással találkozik, mely a nemzeti múlttal, a kivégzések borzalmával szembesít. A Parlament közelében felállított Nagy Imre szobor sokkal közérthetőbb. Az életnagyságú Nagy Imre szobor a Parlament felé néz, és a múltat a jövővel összekötő hídon áll, azon, melyen a valóságban sosem tudott végigmenni. Egy másik 56-nak emléket állító szokatlan szobor Melocco Miklós alkotása Szegeden. A szobor távolról egy kis kápolnának látszik, de ha közelebb megyünk egy óriási pillangó rajzolódik ki, mely éppen a bábból kel ki, hogy felrepüljön. A pillangó csápjai ijesztőek, egy emberevő óriás fogaira hasonlítanak. A hatalmas lényt a forradalom hevületétől fűtött tüntető fiatalok hordozzák a vállukon, talán röpülni segítik. A domborműszerűen márványba faragott figurák többsége valóságos személy, a forradalomban részt vett képzőművészeti főiskolások, egyetemisták, barátok és maga a művész. A lepke szárnyaira Illyés Gyula Egy mondata zsarnokságról című versének kezdősorát véste fel a művész: „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van...". Melocco alkotása szép példája a sablonoktól mentes, önálló szimbolikával rendelkező emlékműveknek. Új nemzeti ünnepek Az új emlékmüvek állítását a megemlékezés folyamatának részének kell tekintenünk, nem pedig mint statikus tárgyakat, amelyeket egyszer felállítottak, aztán lassan elfelejtenek. Az emlékművek állításakor sokszor társadalmi viták lángolnak fel, melyek egyben a múlt megítéléséről, újraértékeléséről szólnak. 1989 után nemcsak maguk a nemzeti ünnepek változtak meg, hanem a régieket is máshogy kezdte ünnepelni az ország. A szobrok az emlékezést helyhez, a nemzeti ünnepek időhöz kötik. A magyar naptár átalakítása, az ünnepek meghatározása hasonló módszer szerint történt mint a szobrok lecserélése. Az előző rendszerben ünnepnek számító új év, karácsony és húsvét természetesen munkaszüneti nap maradt, akárcsak május elseje, a munka nemzetközi ünnepe. A kommunizmushoz legszorosabban kapcsolódó három ünnep (mára 21., április 4., november 7.) azonban 1989 után már nem piros betűs. Augusztus 20-át az előző és az új rendszer is ünnepli, azonban más néven és jelentéstartalommal, a kommunista alkotmány és az új kenyér helyett államalapító Szent Istvánra emlékezik az ország. Szintén ünnep maradt március 15-e is (GERŐ 1995, 238-249. old.). A rendszerváltás után két új munkaszüneti napot jegyeztek be: a pünkösd hétfőt és október 23-át. Ezeknek a napoknak 144