A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)
Foote, Kenneth E.–Tóth Attila–D. Árvay Anett: Emlékezés, nemzeti identitás, politikai emlékművek rombolása
Emlékezés, nemzeti identitás, politikai emlékművek rombolása 1 KENNETH E. FOOTE - TÓTH ATTILA - D. ÁRVAY ANETT (Colorado University, Colorado Szeged Budapest) Mindaz, ami az emlékművekkel történt Magyarországon 1989 után, a politikai jellegű emlékművek lerombolásának, eltávolításának régi európai hagyományában gyökerezik. Az emlékművek eltávolítása azonban csak a felszín, véleményünk szerint 1989-ben egy sokkal jelentősebb folyamat kezdődöttel az emlékművek körül kibontakozó vitákkal: a történelem, a nemzeti múlt átértékelése. Az elmúlt tíz évben ez a folyamat a magyar történelem kulcseseményeit érintette, és nagy hatással volt a nemzeti emlékezet, a megemlékezések átalakulására, sőt ennek eredményeképpen változtak vagy szűntek meg nemzeti ünnepek, tűntek el emlékművek a közterekről. Ezek a változások számtalan fontos elméleti kérdést vetnek fel a nemzeti identitás kifejezésében nagy szerepet játszó közterekkel kapcsolatban. Számos tudományterület (földrajz, történelem, tájtörténet 2 , művészettörténet, építészettörténet) foglalkozik jelenleg a nacionalizmus és a nemzeti identitás köztéren való megjelenésével (CRAIG 1978, AGULHON 1981, LOWRY 1985, LEITH 1991, VALE 1992). A politikai emlékművek felállítása, amely a patriotizmus és a megemlékezés nemzeti hagyományait szilárdítja meg, szoros összefüggésben van a 18. század végén induló folyamattal, a modern, szekuláris nemzetállamok kialakulásával. Amerikában és Franciaország formálódó köztársaságában az egységesedő társadalom már nem a monarchia, hanem más intézmények körül szerveződött, és a korábbi szoros állam-egyház kapcsolatot is elutasította. Lassan minden nemzet kezdte kialakítani saját identitását világi hagyományok és szokások megalkotásával. Ezek a tradíciók hősökből, győzelmekből és az új köztársaságok kivívásának eseményeiből kristályosodtak ki, és regényekben, költészetben, történelem írásban, operában, pop zenében, színházban, festészetben, szobrászatban, építészetben és a köztereken éltek tovább (COSGROVE 1984, NÓRA 1984, TROUILLAS 1988). Míg a történelmi emlékhelyek és műemlékek az új tradíciókat egy konkrét helyhez, kötötték, az új nemzeti ünnepek időben tették ugyanezt. Ezek az új formák, legalábbis funkciójukban, a több száz év alatt kialakult európai vallási és udvari hagyományokat tükrözték vissza. HOBSBAWM és RANGER (1983) szerint sok ősinek vélt nemzeti tradíciót a 18. és 19. században találtak ki, és a nemzeti identitás ősi szimbólumaiként maradtak fenn a 20. században. ' A tanulmány egy amerikai kutatási program keretében készült. 2 Itt jegyezzük meg, hogy kutatási területünk az angolszász szakirodalomban a „landscape history" tudományághoz tartozik. Mivel a kifejezésnek nincsen pontos magyar megfelelője, a tájtörténet kifejezést használjuk, amely azonban nem teljesen adja vissza az angol „landscape" eredeti jelentését. Az angolban a „landscape" az ember által módosított földfelszín látható tárgyait, az ember alkotta környezetet jelöli (pl. épületek, parkok, városszerkezet), a „landscape history" pedig a felszín változásának a története. 138
