A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Nagy Márta: A huszonötödik ének. Baka István Könyörögj érettem című versciklusáról

jelentéshez kapcsolja. A szirén-epizódban Odüsszeusz az árbochoz kötöztette magát (minden bizonnyal kötéllel), mégpedig azért, hogy megmeneküljön egy másik „megkötözéstől", és hazajusson Pénelopeiához. Ilyen módon az árboc itt Pénelopeiát képviseli. Már Homérosz müve magában hordozza azt a lehetőséget, hogy a házastársi szerelem és az apokrif szerelem közé egyenlőségjelet tegyünk, de inkább csak sajátos értelmezési lehetőségként van jelen. A Baka-ciklusban azonban erre helyeződik a hangsúly. Láttuk, hogy a Könyörögj érettem című versben a fa az asszony, azaz Pénelopeia jelképe. De azt is láttuk, hogy igen sokrétű emblematikus jelentés kapcsolódik hozzá, többek közt az a lehetőség is, hogy megfeleltethető annak a bizonyos OdüsszeiahoW árbocnak. A fentiek fényében valószínűsíthetővé válik, hogy nem önkényes ez a megfeleltetés, és igen fontos szerepe van az értelmezésben, sőt a mű konklúzióját is magyarázza. Összegzés Baka István költészetének jellemző vonása az abszolútnak hitt) értékek relativizálása, megkérdőjelezése, néha visszájára fordítása. „A versek szuverén, érzékletes látomásvilága értékek pusztulását és küzdelmét jeleníti meg."

49 Ez a szemlélet jellemzi - mint láttuk - a Könyörögj érettem című versciklust is: a lírai én, akit bátran nevezhetünk Odüsszeusznak, azzal a kitétellel természetesen, hogy nem feledjük: (arche)típust képvisel nem azáltal nyer megnyugvást és talál önmagára, hogy hazatér, hanem épp azáltal, hogy vállalja örök vándor voltát. Bizonyos, hogy dolgozatom az elemzett versciklus számos aspektusát rejtve hagyta, és az is nyilvánvaló, hogy emellett még számos értelmezési lehetőség létezik, de két fő célját talán elérte: Egyfelől a motivikus struktúra sajátságainak feltárását, és ennek nyomán azt, hogy miképpen jelenthetik a motívumok az értelmezés kiindulópontját és fontos tartományát. Másfelől pedig azt, hogy milyen módon kerül dialógusba a szöveg a megnevezett és megszólított hagyományával, és melyek e dialógus jellemző vonásai. IRODALOM „Akkor vagyok a legszemélyesebb, amikor álarcot veszek föl" (Vecsernyés Imre beszélgetése Baka Istvánnal), in: Búcsú barátaimtól, Budapest, 2000, 83-88. ÁRPÁS KÁROLY Gyalogostörténetek, melyeknek egyik főszereplője Baka István alias Sztepan Sztyepanovics Pehotnij, in: Árpás-Varga: Kettős tükörben, Szekszárd, 1998. BABITS MIHÁLY Az európai irodalom története, Budapest, 1997. 23-42. BERNÁTH ÁRPÁD A motívum-struktúra és az embléma-struktúra kérdéséről, in: и.о.: Építőkövek. A lehetséges világok poétikájához, Szeged, 1998, 79-106. «GÖRÖMBEI, 1981, 100. 135