A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)
Nagy Márta: A huszonötödik ének. Baka István Könyörögj érettem című versciklusáról
rejtett és bomlasztó erőinek." 46 Ez a titkos, belső szövetség az oka, hogy Odüsszeusz nem tud elszakadni a tengertől, azaz Poszeidon világától, így törvényszerű, hogy ismét útra kel: „S mikor a tisztes Penelopeia oly hosszú távollét után ismét megölelte a hazatért Odysseust, a dicső hős egészen különös dolgot érzett. Éneket hall, úgy rémlett, messziről, és egyszerre mintha megint az árbochoz volna kötözve, és messze-messze nézne, és hallgatna. Igenigen, éneket hallott, egészen tisztán hallotta, és mintha vastag kötelek szorítanák a testét, és elfeledte egy percre, hogy a szikár és nemes Penelopeia öleli, és újra érezte, újra a régi megbánást, hogy maga kötözte meg magát. De nem kiáltott többé. Odysseus többször útra kelt még azután, hogy a vak Teiresias lelkének jóslatát követve megkeresse a népet, mely az evezőt szórólapátnak nézi, és letűzze evezőjét ennek a népnek a piacán. És sokszor elnézett hajója rengő székéről a keserű tenger ködlő szirtjeire, és mindig keserű megbánás ült a lelkén. És többször így elment és visszatért, és egyszer, azt mondják, megint elment és nem tért vissza többet." 47 Mindezekből kiolvasható, hogy a Baka-ciklusban is hasonló szemlélet érvényesül, ám sokkal jelentősebb szerep jut a motívumoknak, hiszen csak a motívumrendszcr felfejtése, és az általa teremtett megfelelésrendszer ismeretében merül fel a gyanú, hogy parafrázissal állunk szemben. Hasonlóképpen, a motívumok segítségével lelhetünk magyarázatot a mű konklúziójára is, mely szerint „csalás a szerelem". Felületesen vizsgálva azt lehetne mondani, hogy ez a kijelentés nyilvánvalóan a szirénekre vonatkozik, hiszen köztudott róluk, hogy csalással kerítik hatalmukba a hajósokat. A versciklusban azonban két tényező is cáfolja ezt az értelmezést: Az Odüsszeia ismeretében tudjuk, hogy Odüsszeusz tisztában van azzal, milyen veszélyt jelentenek a szirének. De ha nem akarunk az alapszövegre hagyatkozni, akkor a Tó-szoknya című versben is találhatunk egyértelmű utalást erre, hiszen a lírai én, azaz Odüsszeusz maga mondja ki, hogy pusztulással jár a szirének szerelme. A másik tényező, ami figyelmet érdemel, az a lány pozíciója a Balladában. Ahogy korábban kifejtettem, a lírai én szempontjából a ciklusnak ez a darabja a megelőző vers záróképének kibontása: a víz mélye jelenik meg, onnan tekint ki. A lány azonban a felszínen jelenik meg, és eltántoríthatatlanul törekszik célja felé. Mindez Odüsszeusz Odüsszeiab&Yi szerepét idézi fel, aki dacolva a nehézségekkel Ithaka felé törekszik. 4 * Épp ezért Odüsszeusz a lányban korábbi énjét és pozícióját látja, és amikor kimondja a konklúziót, általános ítéletet mond, azaz nemcsak az apokrif kapcsolatot tagadja meg, hanem a kanonikust is. Mindez a motívumok szintjén is végbemegy. Feljebb már bemutattam a hold motívum szerepét, így ehelyütt csak hivatkozom rá. E motívum elemzésén túl számottevő tanulságokkal szolgálhat, ha megvizsgáljuk a szirén szó etimológiáját. Rendszerint a szeiradzein szóból származtatják, amelynek jelentése: kötéllel megkötözni. Igaz, sokkal valószínűbb, hogy a szeiradzein másik, kiszárítani jelentésű változatából származik, de az általános vélekedés - minden bizonnyal a homéroszi analógia nyomán - a kötéllel megkötözni 46 BABITS, 1997,24. 47 BABITS MIHÁLY: Odysseus és a szirének, 152-153. p. in: A gólyakalifa, 142-153. p. 4i! Emellett felderengnek az Orpheusz és Eurydiké történet bizonyos elemei is, de ez nem jelent ellentmondást, hiszen a szerelem témájára van felfűzve az örök vándor megválthatóságának kérdése. 134
