A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)
Nagy Márta: A huszonötödik ének. Baka István Könyörögj érettem című versciklusáról
viszony megvilágítására: „Szinte minden civilizáció mítoszhagyományában van egy külön csoport, melyet a többinél komolyabbnak, tekintélyesebbnek, épületesebbnek, tényszerübbnekés igazabbnak tartanak. A keresztény kor költői egyaránt felhasználták a Bibliát és a klasszikus irodalmat, de tekintély dolgában az utóbbi mégsem állt az előbbivel egyenlő szinten, jóllehet az irodalomkritika szempontjából nézve mindkettő mitológiai jellegű." 30 Mindezek nyomán Frye a biblikus hagyományt az európai kultúra kanonikus mítoszának nevezi, szemben egyéb hagyományokkal, így a görög mitológiával, melyek ebben a rendszerben az apokrif mítosznak felelnek meg. Ha ilyen szempontból tekintünk a vizsgált versciklusra, kitűnik, hogy ez a kapcsolat, vagy ha úgy tetszik, mítoszhierarchia, sajátos módon jelenik meg. Az első darabban (Könyörögj érettem) a bibliai motívumok dominálnak, vagyis a kanonikus mítosz az uralkodó. Felbukkan az apokrif mítosz is, de erősen látens módon, csak halvány és kétséges utalás formájában. Egészen pontosan arra a lehetőségre gondolok, hogy a fa emblemaükus jelentéskörébe sorolható az az árboc, melyhez Odüsszeusz köttette magát az Odüsszeia szirén-epizódjában, illetve az az olajfa, melyből Odüsszeusz az ágyát készítette, és kulcsszerepetjátszik a felismerés-jelenetben. Ám ezt teljesen háttérbe szorítják a gazdag bibliai megfelelések, így meg is kérdőjeleződik egy ilyen párhuzam helytálló volta, és inkább önkényesnek, mint megalapozottnak tűnik fel. A ciklus következő darabjában (Kora-tavaszi éjszaka) eltűnnek a bibliai motívumok, ezáltal megszűnik a szakralitás, és egy abszolút földi szerelem képe bontakozik ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kiszakadt a Könyörögj érettem, és ennek nyomán a Biblia jelenlésköréből. Elsősorban a két vers fentebb bemutatott kapcsolata biztosítja ezt a kötődést. A versciklus további szakaszában eltűnnek a biblia motívumok, így teret kapnak a görög mitológia elemei. Ez azt eredményezi, hogy visszájára fordul az értékrend, és az apokrif mítosz válik dominánssá. A ciklus témájára fordítva mindez azt jelenti, hogy az első és második darabban a kanonikus kapcsolat, azaz a házastársi szerelem képe jelenik meg, a harmadik és negyedik darabban pedig az apokrif kapcsolat -jelen esetben a pusztító, „dekadens" szerelem - kerül a középpontba. De a kétféle szerelem elkülönítésére nemcsak a motivikus szint nyújt alapot, hanem egyéb tényezők is erősítik ezt a feltevést: A Könyörögj érettem kíméletlen szenvedélye és a Kora-tavaszi éjszaka idillikus, de ünnepélyes szerelmi jelenele után a Tószoknya játékosabb, frivolabb hangneme is jelzi, hogy semmiképp sem beszélhetünk ugyanarról a szerelemről. Ha mindezeket konkrét (görög) mitológiai eseményekkel állítjuk párhuzamba, igazolhalóvá lesz, hogy parafrázissal, pontosabban Oí/im^/«-parafrázissal állunk szemben. Az első és második vers az Odüsszeia kél meghatározott jelenetének feldolgozásaként értelmezhető: A Könyörögj érettem a felismerés-jelenetnek feleltethető meg, vagyis annak a résznek, amelyben Pénelopeia ráismer férjére 31 . Itl azonban Odüsszeusz szemszögéből látjuk az eseményeket. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az eredeti műben elsősorban Pénelopeia belső világába nyerünk bepillantást, Odüsszeusz esetében inkább külső jegyek dominálnak: ,0 FRYE, 1998.51. 11 ХХШ. ének 183-207. sor 128
