A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)
Péter László: Tömörkény szülei
„Steingassner Jósef a' 3 Királyhoz címzett vendéglő haszonbérlője folyamodik, hogy a' bérkocsisok 's társasági kocsisok azon visszaélése, mely szerint a' vasúton jövő vendégeket kizárólag csak a' Fekete Sas és 7 választó vendéglőkbe szállítják stb. megszüntettessék, s nékie engedély adassék 2 társasági kocsi felállítására." Társasági kocsin társaskocsi, azaz omnibusz értendő. A helyi közlekedésre vonatkozó első adatunk az 1853. október 16-i tanácsülés 154. sz. határozata. Ebben a Város 12 hintó és 4 omnibusz munkába állítására adott engedélyt. 10 A határozat: „Ezen folyamodvány oly utasítással, hogy a' bér- és társasági kocsisoknak itt bepanaszolt visszaéléseit az e' részben tartandó vizsgálat és tapasztalandók alapján azonnal megszüntesse, 's ugyan azoknak rendes állomási helyeket jeleljen ki, és azokat ezen kijelelendő állomási helyek pontos megtartására kötelezze - másrészről pedig: hogy a' folyamodó által felállítani kívánt két társasági kocsik iránt véleményt adjon a' Szegedi polgármesteri hivatalhoz, hova hamarébbi visszavárás mellett eredetben által tétetik. Szeged, márc. 22." A tanácsi jegyzőkönyv március 24-én 2136. sz. alatt röviden megismétli a panaszt, s így határoz: „Melly rendelet - az abban meghagyottak iránti vizsgálat eszközlése végett, az eredményről jelentést adandó Farkas János tanácsnoknak kiadatik." Csaknem fél év telik el, mire Wöber György (1809-1869) polgármester 1854. augusztus 11-én 4259/1854. sz. alatt válaszol a császári-királyi megyei hatóságnak Steingaszner János [!] „helybeli három király című vendéglősnek [így!] a kebelbéli bér[-] és társasági kocsik tulajdonosai ellen" emelt panasza ügyében. A bepanaszlott omnibusztartók, név szerint Burger Antal és Kukovecz György, tagadták Steingassner József vádját. „Utasíttattak, hogy a jövőben egy omnibusz álljon Zseravitz Mihály [háza] és [az] öreg Kárász házak közt, három pedig a városháza és a mészárszék közt, miután azon oldalba[n] több vendégfogadók léteznek." Ebbe Steingassner József is belenyugodott, és „azon óhajtástól, hogy szinte [szintén] ő is két társaság[i] kocsikat tartasson, önként elállott..." A polgármester levelének köszönhetjük, hogy a szegedi „tömegközlekedés" kezdeteiről az eddigieknél pontosabb adatokhoz jutottunk. Beszámolt ugyanis arról, hogy akkor 12 bérkocsi és 4 omnibusz szolgálta a mai Rendező pályaudvar helyén levő vasútállomás és a belváros közötti forgalmat. Föl is sorolta a tulajdonosokat: két-két bérkocsija volt Molnár Antalnak és Gloszauer Jánosnak, egy-egy Ausländer N.-nek (ez lehet Náthán is, Náci [Ignác] is), Habi Pálnak, Szabó Jánosnak, Szemerédi Jánosnak, Nagy Albertnak, Katona Imrének, Szabó Antalnak és Rózsa Mihálynak. Az omnibuszok közül kettőnek Burger Antal, kettőnek Kukovecz György volt a tulajdonosa. A „használati árak", azaz a viteldíjak a társaskocsikban „nyomtatott íven belsőleg felragasztva vannak". Az omnibuszok helye a sétatéri sarkon van. Bizonyára nem véletlenül írta el Wöber György Steingassner Józsefet Jánosnak. E néven is működött akkoriban vendéglős, mégpedig nem akárhol, hanem Pesten. Kétségtelenül rokonok lehettek Józseffel, de hogy milyen rokoni kapcsolatban állottak TERHES SÁNDOR: Omnibusztól trolibuszig. Szeged. 1979. 5. 90
