A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

T. Kotnik Márta: A Szegedi Híradó szerkesztőségei, kiadóhivatalai és nyomdái (1859–1925)

„ kivonultunk a Wagner-ház béli ideiglenes palotánkból a Mayer-ház legelső emeletére, vagyis visavijai lettünk önmagunknak. " 22.1899. május 2. - 1925. szeptember 4. „Szerkesztői iroda: Tisza Lajos-körút 71. sz., hova a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon-szám 102. " Tisza Lajos körút 71. = 75., ismét a Reitzer-házba költöztek (lásd. szerkesztőségek 19.). A szerkesztőség helyének megváltozásáról a május másodiki számban Az uj fészekben címmel írt székfoglalót Liptai Károly, aki az új műhelybe lépve idézte föl emlékeit: „ mikor magam is újságolvasó voltam, egészen másnak képzeltem el a szerkesztőségeket. (...) másnak is láttam én a Szegedi Híradó régi szerkesztőségét, amikor először léptem be oda." (Lásd. szerkesztőségek 13.) Új helyükön - Liptai szerint - más a hangulat: „Itt kényelem, tisztaság, légszeszvilágítás és egyéb modern dolgok vannak, hanem hangulatot csinálni kell kinek-kinek magának. Ma még olyan itt a hangulat, mint a bálteremben, vagyis: frakkos, uras. Biztosra veszem, hogy áldozatkész kiadónk jóvoltából és a termek óriás voltára való tekintettel a legközelebbi farsang báljai egygyel, a Szegedi Híradó házibáljaival fognak szaporodni. Ez a bál mindenkor február 30-án lesz. " 1910. december huszonöttől, „Szerkesztőség: Tisza Lajos-körút 71. Telefon: 102. " 1917. július elsején Olvasóinkhoz címmel fordultak a közönséghez: „Négy hét előtt elnézést kértünk, amiért nyomdai nehézségek folytán lapunk szűkebb terjedelemre voltunk kénytelenek összeszorítani, most pedig még ennél sokkal súlyosabb bejelentést kell tennünk. (...) ma ott tartunk, hogy egyáltalán nem vagyunk képesek a Szegedi Híradót előállitani". A rendkívüli viszonyokat átmenetinek hitték, az újság azonban három évig nem jelent meg. A lap 1921. július harmincegyedikén indult újra, „Zászlóbontás" címmel dr. Krämer Tamás főszerkesztő írt egész oldalas beköszöntőt „az újra életre támasztott Szegedi Híradó hasábjain. " 1923. február huszadikától, „Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tisza Lajos-körút 71. Telefon 102. Fiókkiadóhivatal: Kelemen-u. 7., Endrényi könyvkereskedés. Tel. 107." Július elsején azonban elköszönt olvasóitól „nemes Endrényi Imre": „Búcsúszavamat intézem ma a Szegedi Híradó minden olvasójához; búcsúszavamat küldöm mindazokhoz, akik közelkapcsolódtak hozzám és lapjaimhoz az utóbbi nehézévek viszontagságai alatt. Ez az újság, amely hosszú évek hallgatása után ismét életre támadt vezetésem alatt, a nemzeti és keresztény irányzatnak érdeknélküli harcosa volt s mint ilyen azon az egyenes középúton haladt, amelyet nemrég fedeztek fel a haladó politikusok. Most midőn a harcterek testi fájdalmainak ujboli szerencsétlen kiújulása meg követeli tőlem a lelki megnyugvást, s e miatt egyenlőre a politika és a közélet teréről kényszerülve vagyok visszavonulni; utódomnak megmutatom azt a mesgyét, amelyen haladt eddig a Szegedi Hiradó. Fáj a bucsu, a megválás s megkétszerezi ezt az a fájdalmas érzés, az amely azt valtja ki belőlem, hogy ez a félszázadosnál is öregebb Hiradó születése óta családi nevünkkel jelent meg; de megnyugtat az a tudat, hogy az Endrényi Imrék megtettek 11