A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Kisebb közlemények - Lengyel András: Kosztolányi Dezső levele Juhász Gyuláról

Juhász Gyula sorsának ismeretéhez szolgáltat adalékokat, egy másik, az életrajzinál mélyebb szinten pedig Kosztolányi alkotói attitűdjére vet némi fényt. A levél életrajzi érdekessége kétségkívül az, hogy - ha utalásszerűén is - tudósít Juhász Gyula 1907. februári „eltűnésének" némely körülményéről. Február 9-én ugyanis, ahogy az köztudott, a Máramarosszigeten tanárkodó Juhász eltűnt a nyilvánosság elől, elutazott, s mindössze egy följegyzést hagyott hátra: „Consummatum est." „Eltűnését írja arról Grezsa Ferenc - csak 12-en veszik észre, a farsangi ünnepek miatt. Néhány nap múlva azonban visszatér, és a lapokban közlemény jelenik meg arról, hogy Pesten járt idegbaját gyógyítani. Úgy tér vissza, mint az Orbán leiké-ben. Hogy mit csinált, hol volt négy napon keresztül, nem tudjuk."

2 E kérdésre Kosztolányi levele most részben „válaszol": Juhász Budapesten, a Rókus kórházban feküdt, ahol Kosztolányi kétszer is meglátogatta. Ennél az életrajzi adaléknál azonban érdekesebb az a mód, ahogy Kosztolányi ezt az öngyilkossági kísérletet értelmezte. Juhász Gyula életútjának ismeretében ugyanis igen nagy valószínűséggel állítható, hogy szuicid kísérlete nem üres póz volt, ismétlődései jelzik, hogy mélyebb, az egész embert determináló problémáról lehetett szó. Kosztolányi póz-elmélete tehát nem annyira Juhász jellemzésének, mint inkább önjellemzésnek vehető. Kosztolányi itt - ha közvetve is - önmagáról, saját szerepjátékairól vall. Végezetül egy nyitva maradt kérdés: ki a levél címzettje? A múzeumi leltárkönyv ismeretlen címzettűként tartja nyilván, s csak azt regisztrálja, hogy a levél Vecsernyés Andortól került be a múzeumba. Bizonyosat, sajnos, ma sem tudunk mondani. Csupán föltételezni lehet, hogy a címzett talán Juhász Gyula húga, Margit lehetett. Ám más jelölt sem teljesen kizárt. A címzett azonosítása így további kutatást igényel. LENGYEL ANDRÁS 2 Juhász Gyula, 1883-1937. Szerk. PAKUIMRE. Bp. 1958. 91. 176