A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Szuromi Pál: Egy földközeli festőpoéta. Lóránt János Demeter munkásságáról

alföldi, vásárhelyi szellemiségű alkotónak. Még ha akad is köztük némi tematikai, szemléleti rokonság. Ez a festészet azonban egyszerre zártabb és nyitottabb, mint az itteni művészeké. Mert ő hosszú évtizedekig kitart a szikár, puritán, már-már eszköztelen kifejezési forma mellett. Ugyanakkor figurális motívumai sem nyilvánvaló paraszt emberek. Inkább csak titokzatos, szomorkás emberi lények. Valakik. Akik azért ilyenformán is e parányi országhoz tartoznak. Ráadásul Lóránt karakteres festői világában majd mindig helyet kapnak a szubjektív, ösztönös megérzések, egyben az expresszív, szürrealista hangvételű absztrakt, mitikus látomások is. Szó, ami szó: egy egyéni hangvételű, szuverén művészettel állunk szemben. Nem mintha az alkotónak nem lennének elevenebb művészi példái és támpontjai. Dehogynem. Legfeljebb ezek a mesterek aligha tartoznak a favorizált eszmények közé. Különben is: Lóránt minduntalan gyanúval kezeli a zergelábon futó stiláris divatokat. Mintha ösztönösen is azt vallaná: „A műalkotás mindig az uralkodó divat ellenében születik" (Robert Merle). Főként e belső tartásnak köszönhető, hogy a művész nem kötelezi el magát egyetlen futtatott irányzatnak sem. Csak megy a maga sajátos festői, grafikai útvonalán. Míg a realista alkotók tetemes hányada a hetvenes esztendőkben bizonyos modernizáló fordulatot hajt végre, addig ő fittyet hány az aktuális kultúrpolitikai divatokra. Pedig Lóránt János Demeter több mint három és fél évtizedes munkásságában is találkozunk szembetűnő világszemléleti, stiláris váltással. Ámde ez nála a nyolcvanas évek végén következik be. Hiszen ami eddig puritán, visszafogott és monumentális festői líra volt, azt most egy színesebb, telítettebb és ironikusabb szemléletű előadás követi. Mi sem természetesebb, minthogy a jelenlegi elemzés is ezen a műtörténeti, esztétikai nyomvonalon szeretne haladni. * Ahány interjú, ahány nyilvános szereplés: Lóránt János Demeter szinte mindannyiszor szóba hozza feledhetetlen, szépséges gyerekkorát. A békésszentandrási nyugalmat és biztonságot, a titkokkal teli Körös-partot - egyáltalán a lapos, alföldi vidék varázsát. Ez pedig annyit tesz: az alkotó személyiségében a fiatalkori élményeknek kitüntetett helye van. Mint annyi más művésznél is. Nem csoda hát, ha Lóránt többször is megidézi képein szeretett szüleit. Elsőként is tanító apját, majd bulgár kertész édesanyját. Ám az sem mellékes, hogy egyre-másra kint tartózkodik a szabad térségekben. Imádja az úszást, a türelmes pecázást, a felfedező barangolást. Egyszerűen természetbolond. Középiskolás korában mégis gépészmérnöknek készül. A szarvasi gimnáziumban jól megy neki a fizika, matematika, viszont nincsen semmiféle rajztanítás. Holott az általános iskolában ugyancsak kedvelte a rajzolást, a festést. Aztán mégsem indul el a műszaki pályára. Minthogy „.... eredendő természetszeretetemből adódóan ismét elkezdtem rajzolgatni, festeni." - emlékezik a művész. „Ahogy úszik az ember a vízben, a sima vízfelszínen tükröződnek a körülötte lévő dolgok. Ez a csodálatos látvány annyira megragadott, hogy valamiképp rögzítenem... kellett."

3 így 1956-ban bekerül a Szegedi Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakára. 3 MENYHÁRT LÁSZLÓ 1982. 22. 156