A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Lengyel András: Tömörkény István hatvannyolc levele

52 Szalay Józsefnek Kedves Jóska, Miután látom, hogy mélyen tisztelt Uraságod javíthatatlan rosszakaróm, mellékelve van szerencsém némi, selejtezni való dolgot küldeni, hogy Uraságodnak még vasárnap délutánja se legyen rendes. Szeretettel és tisztelettel köszönt Sz. 915. 8. 15 Tömörkény István Autográf, a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége Szeged levélpapírján. Jelzete: MIM Kézirattár, V. 1790/1. A hozzá tartozó boríték címzése: Nagyságos I dr. Szalay József főkapitány / úrnak / Szeged. A címzettről Id. a 29. sz. levél jegyzetét. javíthatatlan rosszakaróm: ez humor, fordítva értendő; Szalay irodalomszeretete közismert, a maga módján és eszközeivel támogatta Juhász Gyulát és Mórát is. - selejtezni való dolgot: ez is humor; Szalay nagy bibliofil volt, Tömörkény ekkor kézirat- és könyvgyűjteményét gyarapíthatta saját kézirataival, egyébbel. 53 A Petőfi Társaság elnökségének Tekintetes Elnökség. A Társaságnál megüresedett négy tagsági hely egyikére tisztelettel ajánlom Móra Ferencz urat, mint költőt, írót és publicistát, szegedvárosi könyvtárost, a Szegedi Napló főszerkesztőjét. Móra Ferencz úr állandó s magyar munkásságot fejt ki az irodalom terén s a működése amennyire érdemes, annyira sokoldalú is. Mint költő, ismeretes, eddig önállóan megjelent verses kötete: Az aranyszőrű bárány. (Szeged, 1900), Szegénysoron (Szeged, 1905). A magyar hazafias gyermekirodalomban elsőrendű munkás. Önálló nagyobb ifjúsági regényei: Öreg diófák alatt (Budapest, 1906), Falun-városon (Budapest, 1907), Rab ember fiai (Budapest, 1910, eddig négy kiadást ért meg), Mindenki Jánoskája (Budapest, 1912), Csalavári Csalavér (a gyermekirodalom nyelvére áttett szatirikus regény, Budapest, 1915) Az Én Újságomban ezeken kívül tíz év alatt vagy tíz kötetet tevő verse és prózája jelent meg. Mint hírlapíró, a régi irodalmi tradícziókkal bíró Szegedi Naplóból újból színvonalban álló lapot csinált. Benne egyúttal állandó publiczisztikai működést fejt ki, amennyiben a lap vezércikkeinek a felét ő írja. Móra, mint az évi tizenötezernyi személyforgalmú s nyolczvanötezerkötetes szegedi Somogyi-könyvtár könyvtárosa is elismerésre méltó kulturális tevékenységet fejt ki. Föl kell említenem, hogy Móra úr, mint a Somogyi-könyvtárral kapcsolatos szegedvárosi múzeumnak is tisztviselője, igen jó régész is, a honi föld őstörténetének alapos ismerője, szerencséskezű gyakorlati archaelogus, aki a ködbe-merült magyar előidők sok szép, szakkörökben föltűnést keltett dolgát tárta már fel a föld alól és a régészeti szak132