A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Lengyel András: Tömörkény István hatvannyolc levele

Tömörkény István hatvannyolc levele LENGYEL ANDRÁS (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) Az írók levelezése - kivált az általuk írt „saját" levél - elsőrangú irodalom- és művelődéstörténeti forrás. Egyaránt hasznosíthatja az életrajzi kutatás, s az író beállítódását, szellemi fejlődését tanulmányozó irodalom- és művelődéstörténész. A levelek, olykor, bár egyáltalán nem minden esetben maguk is művek - vagy ilyenek előzményei, előmunkálati dokumentumai. Vagy, ha nem, akkor az életmű kontextusát magyarázzák, teszik láthatóvá. Természetesen a levelezések különfélék, vannak nagy és termékeny levelezők, és vannak, akik csak ritkán leveleznek. Az egyes életművek ilyen - mennyiségi - különbségei persze beleszólnak a földolgozás lehetséges irányába is. Nyilvánvaló, hogy a nagy mennyiségű levéltömeg több s finomabb elemzést tesz lehetővé, mint a gyér termés. De a kisebb mennyiség sem lebecsülendő, sőt - paradox mód - a ritkaság akár még becsesebbé is teheti az ilyen forrásanyagot. A ritka megnyilatkozás ugyanis többnyire rejtőzködő alkat sajátja, s így a szerényebb terjedelmű anyag óhatatlanul egy rejtettebb, nehezen megismerhető emberi világba enged - többnyire majdnem egyedüli bepillantást. Minden jel szerint ez utóbbi típusba tartozik Tömörkény István is. Meghökkentő, de tény: több mint nyolc évtizeddel halála (1917) után levelei közül még kéttucatnyi sincs közzétéve. (Apró Ferenc 8, Péter László 3, Ficzay Dénes 4 levelet publikált.) Ez, persze, látszólag érthető. Első életrajzírója, Juhász Gyula rejtőzködő személyiségnek láttatta, s a latin szólást idézte vele kapcsolatban: „Ki jól rejtezik, jól él." Legutóbbi értelmezője, Péter László pedig, talán szándéktalanul is ezt a vélekedést igazolta, amikor úgy vélte, Tömörkény nem volt nagy levélíró, s a „kevésből is kevés levele" maradt fönn. Mindkét véleményben sok igazság van, botorság volna tagadni. Tömörkény semmiképpen nem volt kitárulkozó, magamutogató alkat; személyessége - amelyre azért itt sem árt fölhívni a figyelmet - rejtett, áttételes módon nyilatkozott csak meg. Rejtőzködése s a levelezéstől való elzárkózása mégis némileg eltúlzott: élete körülményei, hivatali beosztásai eleve rákényszerítették, hogy - ha nem is oly gyakorisággal és bőséggel, mint ifjabb kollégája, Móra Ferenc - több-kevesebb rendszerességgel levelezzen. írásos üzenetváltásainak kiterjedését, persze, egyelőre csak sejteni lehet: a mennyiség, ha módszeresen törekszünk az összegyűjtésükre, napról napra növekedhet. Ám úgy vélem, már ma is összegyűjthető 200-250 levele. S egy nem túl vastag, de informatív kötet kitelik belőlük. Most, gyűjtésemből, csak hatvannyolc darabot mutatok be. E közlés nem valamit „reprezentáló" válogatás, vagy a javát kiszemelgető „mutatvány": magán viseli a kutatás természetes esetlegességeit. Érdekes és kevésbé „érdekes" levél egyaránt található közöttük. Magam sem hittem ugyanis, hogy viszonylag sok levél összeszedhető, s így nem kötetben gondolkodtam, hanem csupán „adalékok" szolgáltatásában láttam feladatomat. Három, általam jobban ismert gyűjtemény: a szegedi múzeum irodalomtörténeti gyűjteménye, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Csongrád Megyei Levéltár egyik fondjának (Dugonics Társaság iratai) Tömörkény-anyagát közlöm. Megpótolva egy-két magánkézben lévő levéllel. Az egész anyagot, ha a körülmények lehetővé teszik, külön kötetben lesz 99