A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Péter László: A jezsuiták Szegeden

lelkileg megrokkanva került ki rabságából. A pannonhalmi papi szociális otthonban hunyt el. Fábry Antal 1949 tavaszán rendtársának, Horváth Tibornak segítségével megkezdte a jezsuita növendékek, filozófusok és teológusok kijuttatását Olaszországba. Ekkor 44 teológus és 26 novícius volt a szegedi rendházban. Elsősorban a teológusokat és a filozófusokat mentették külföldre, hiszen a novíciusok szerzetes elkötelezettségét még nem lehetett eléggé szilárdnak tekinteni: ők még tisztességgel meggondolhatták magukat, vállalják-e a nehéznek ígérkező sorsukat. A kispapokkal együtt hagyta el a szegedi rendházat P. Legeza, P. Német Béla, P. Őry és P. Ruff. Az országból összesen nyolc páter, tíz teológus és negyvennégy filozófus vállalta az emigrációt. Lázár József (*1919) teológust szökés közben elfogták, és 1953 őszéig Kistarcsán raboskodott. Tizenöten nem bírták a megpróbáltatást, föladták hivatásukat, de a többség tanúságot tett a magyar jezsuiták szellemi és lelki nevelésének hatékonyságáról. P. Fábry maga is az utolsó pillanatban, március 25-én kora hajnalban hagyta el Szegedet. Délelőtt már kereste az ávó. Chieriben megalapította a magyar skolasztikátust. 1959-ben Frankfurtba ment: ott tanított nyugdíjazásáig 1969-ig, s ott is hunyt el 1985. június 12-én. P. Ardai Tibor (1913-1983) a Manrézából került Szegedre lelkipásztornak. 1949-ben egy tanyai missziója kapcsán elfogták, izgatás címén hatévi börtönre ítélték. Büntetését részben Szegeden, részben Vácott töltötte le. Szabadulása után kántorkodott, majd a pannonhalmi papi otthonban talált menedéket. Augusztus 25-én a rendőrség őrizetbe vette P. Kovács Jenőt, a Manréza házfőnökét és a novíciátus mesterét. A házfőnökség P. Csávossyra, a novíciusmesterség Turzó Istvánra (1914-1996) hárult. Augusztus végén letartóztatták Tüll Alajos helyettes tartományfőnököt. Tüll meghagyása szerint szeptember 15-étől a helyettes tartományfőnökséget is Csávossynak kellett vállalnia. О azonnal, még szeptemberben, Szegeden kezdve, végiglátogatta a rendházakat. 6 1950. május 19-én az ávósok elfoglalták a Manrézát. A novíciusok Szegedre költöztek. Pálos Antal lexikona alapján többek között a következők: Babos István (*1928); Bencsik József (* 1921); Eördögh András (*1929); Gyenis András (1901-1965) rendi történész; fráter Kolozsvári Gáspár (*1915); Miklósházy Attila (*1931), 1989-től a külföldi magyarság püspöke; Morlin Imre (*1917), 1984-1990 közt provinciális; fráter Müller József (* 1920); Nagy Ferenc (*1931); Nemesszeghy Ervin (*1929), 1990 óta provinciális; fráter Póta László (*1931); Ruppert Pál (1915-1986), a novíciusok tanára; fráter Simó Zoltán (*1925); Szabó János (1927-1964); fráter Szatmárhegyi Lajos (*1922); fráter Szeles Bertalan (*1922); Tegyey Gábor (*1930); Terescsényi Ágoston (*1931); Turzó István novíciusmester; Vogl Gáspár (1923-1991); Závodni Kálmán (*1924); Zborovszky Ferenc (1888-1955). P. Csávossy június első hetében Szegedre jött, hogy meglátogassa őket. Június 8-án tért vissza Pestre, s ott tudta meg, hogy távozása után a szegedi rendtársakat és novíciusokat 10-én éjjel teherautóra rakták, és kényszertartózkodási helyül Jászberénybe, a ferences kolostorba; Mezőkövesdre, a kicsiny jezsuita rendházba; a Szent József templom plébániáján lakókat pedig Vácra, a püspöki székházba szállították. Mezőkövesdre főként másodéves novíciusok kerültek, tizenhatan. Szintén Pálos Antal adatai szerint egyebek közt a következőket hurcolták el Szegedről: Alaker György, Babos István, Bencsik József, 18