A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Lengyel András: Gáspár Zoltán irodalmi kapcsolathálózata (Könyvtára dedikált köteteinek történeti-szociológiai elemzése)

is, a Nyugat/Magyar Csillag köre jelenik meg a kapcsolathálózatban. (Illyés fő-, Schöpflin társszerkesztője volt a Magyar Csillagnak, Gáspár maga pedig - próbálkozásképpen - írt is a folyóiratba.) A dedikációban kifejeződő gesztus Illyések részéről nyilvánvalóan a volt Szép Szó kör megmaradt embereinek tett gesztus s egyben integrálási szándék jele volt. Ám ami ebből a lényegesebb: létezett ez a kapcsolat, volt érintkezés, ha tartós együttműködést nem is hozott. A másik ilyen sűrűsödési pont egy baloldali, sőt szocialista szereplőkből kirajzolódó network-tömb. Ennek legfeltűnőbb jele kétségkívül Kassák viszonylag hangsúlyos jelenléte (három ajánlással), de itt említendő Horváth Zoltán, Földes Ferenc is - ahogy a más összefüggésben is tárgyalt Hont Ferenc és K.Havas Géza is. 5. A kapcsolathálózat mint látens orientációs közösség „Az emberek - ahogy Karl Mannheim írja -, hisz csoportban élnek, nem fizikailag, egyes egyénenként léteznek. A világ tárgyait nem kontemplatív-absztrakt módon ragadják meg, s nem is kizárólag egyes lényekként. Ellenkezőleg, különbözőképpen szervezett csoportokban cselekednek együtt és egymás ellen, s mindeközben együtt és egymás ellen gondolkodnak." (Mannheim Károly, 1996. 12.) Mindez pedig egyenes következménye annak, hogy az „egyén csak igen korlátozott értelemben hozza létre önmagából azt a nyelvhasználati és gondolkodásmódot, amelyet neki tulajdonítunk. Csoportjának nyelvét beszéli; olyan módon gondolkodik, ahogyan csoportja gondolkodik. Bizonyos szavak és értelmük eleve az egyén rendelkezésére állnak, s ezek nem pusztán azt határozzák meg jelentős mértékig, hogyan közelít [ő] az őt övező világhoz, hanem egyidejűleg azt is láthatóvá teszik, hogy a csoport vagy az egyén számára a tárgyak eddig milyen nézőpontból és milyen cselekvési összefüggésben voltak érzékelhetők és hozzáférhetők." (Mannheim Károly 1996.11.) Ezeknek a kollektív predeterminációknak egyik lehetséges megközelítését ma kétségkívül az intertextualitás elmélete kínálja (vö. Kulcsár-Szabó Zoltán, 1995.) Ennek az eljárásnak azonban a gyakorlatban súlyos ára van, hiszen így eltűnik a „szerző", túlhangsúlyozódik a szocialitás, a szöveg metaforikus „önállósághoz" jut, stb. - jóllehet tapasztalataink cáfolják ezt. A másik lehetséges eljárás (amely persze nem zárja ki az intertextualitás részleges figyelembevételét, fölhasználását), a reálisan létező emberek valóságos orientációs közösségeinek körülhatárolása és elemzése. Ez persze egyáltalán nem könnyű munka, de elvégezhető. A kapcsolathálózat tagjai például (ahogy erre a Bevezetésben már utaltam) fölfoghatók egy valóságos orientációs közösségnek. Olyan valóságos emberekből álló valóságos viszonylatrendszernek, amelynek leírása láthatóvá teszi, hogy „az egyén számára a tárgyak [...] milyen nézőpontból és milyen cselekvési összefüggésben voltak érzékelhetők és hozzáférhetők". Ha a Gáspár Zoltán köré szerveződött kapcsolathálózatot mint egy valóságos orientációs közösséget kezeljük, (amely Gáspár gondolkodásának predetermináló közege), s arra keresünk választ, hogy e közösség milyen gondolkodástörténeti alakzatot határol körül, néhány lényeges összefüggés bizonyossá válik. Először is: ez a közösség laza, informális és - bármely adott nézőpontból - heterogén közösség. Tagjai változó erősséggel kapcsolódnak egymáshoz. Vannak, akik klikkszerű zártsággal kötődnek egymáshoz, de vannak olyanok is, akik legföljebb csak tudnak a többiek jó részéről s maguk csak kevesekkel állnak közvetlen kapcsolatban. E közösségben esztétikai elvek, szociológiai diszpozíciók és politikai opciók szétválaszthatatlanul keverednek, a közösség leírása - magyarázata - nem szűkíthető le egyik vagy másik elemre. Maga a közösség nem azonosítható a közösséghez tartozó egyik individuum ver33