A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Lengyel András: Gáspár Zoltán irodalmi kapcsolathálózata (Könyvtára dedikált köteteinek történeti-szociológiai elemzése)

Tulajdonképpeni írói pályája, amely e váltás révén bontakozott igazán ki, alig több mint egy évtizedig tartott. Ő maga pedig szinte mindvégig értékvédő utóvédharcot vívott (ahogy ő maga is megállapította). így hosszan elnyúló útkeresése is, szorosabb értelemben vett közírói pályája is lényegében egy félig-meddig margóra szorított - különben meglehetősen heterogén és amorf - ellenkultúra részesévé tette. Irodalom-közéleti helyzete folyamatosan a marginalitás határán mozgott, jóllehet a pályája csúcsát jelentő Szép Szó szerkesztői posztja egy eszmetörténetileg rendkívül fontos vonulat kulcsfigurájává tette. Egy mindenképpen biztos. Többszörös határhelyzetben telt el pályája, s ez jelölte ki kapcsolatai lehetséges körét is. 3. Gáspár Zoltán irodalmi kapcsolathálózata Az ajánlás-sorozat, amelynek elemzésére e tanulmányban sor kerül, kapcsolathálózati szempontból sajátos forrás. A dedikáció: gesztus, az ajánló valamiképpen a maga pozitív viszonyát fejezi ki a címzett iránt. Ez a viszony lehet a barátság, a szeretet eredménye is, de lehet más, pl. szakmai tisztelet, politikai igazodás stb. jele is. A lényeg, hogy manifeszt módon kifejezi az összetartozást, következésképpen az ajánlás-sorozat egy manifeszt kapcsolathálózatot tükröz. A dolog természete szerint azonban az ilyen kapcsolathálózat nem adja vissza a network középpontjában elhelyezkedő egyén valamennyi releváns kapcsolatát. A nem-irodalmi - baráti, rokoni stb. - kapcsolatok kimaradnak belőle. Sőt, aki nem írt könyvet, vagy nem az adott időszakban adta ki müvét, értelemszerűen szintén nem dedikálhat - tehát kimarad a „megfogható" kapcsolathálóból, bármily fontos szerepe legyen is az egyén életében. Azaz: az ajánlás-sorozat csak az egyén irodalmi kapcsolatait tükrözi, azokat is csupán „minősített" esetekben. (A pályakezdő, kötettel még nem rendelkező alkotó ugyanis szintén nem fejezheti ki összetartozás-tudatát dedikációval. Azok pedig, akik bár publikálnak könyvet s kapcsolatban is vannak az egyénnel, de mégsem küldik meg neki könyvüket ajánlással, az összetartozásnak egy másik - így meg nem „fogható" - típusát képviselik. Ez utóbbiak vagy az ún. gyenge kötésű kapcsolatok körébe tartoznak, vagy aszimmetrikusak: csak az egyik félnek igazán fontosak.) Az eddigiekből annyi bizonyos, hogy az ajánlás-sorozat nem pusztán manifeszt kapcsolathálózatot tükröz, de ezen belül olyat, amely - függetlenül a kapcsolat pszichológiai oldalától - erős kötésű kapcsolatokból épül föl. Ilyen, erős kötésű kapcsolatokból fölépülő, manifeszt irodalmi kapcsolathálózatot mutat meg a Gáspár Zoltánnak szóló ajánlás-sorozat is. Az ajánlások konkrét elemzése pedig részben megerősíti, részben árnyalja, részben - lényeges pontokon - kiegészíti eddigi ismereteinket. De mit mutatnak a konkrét számok? Gáspár Zoltán könyvtárában 64 db neki dedikált könyv van. Ez voltaképpen 67 ajánlást jelent, hiszen három könyvet ketten-ketten ajánlottak Gáspárnak. Az ajánlók száma 36 - a most rekonstruálható kapcsolathálózat tehát ennyi tagból áll. Hogy ez nagy, kicsi, vagy éppen átlagos kiterjedésű kapcsolathálózatnak tekinthető-e, jelenleg nem tudjuk megmondani; a 20. századi magyar irodalomból összevetésre alkalmas adatsorunk nincs. A mai magyar népességet megszondázó szociológiai fölmérések pedig valószínűleg nem igazán relevánsak irodalomtörténeti összefüggésben. (Ha Gáspár kapcsolathálózatát mégis ezekkel vetjük össze, akkor a Gáspáré nagynak tekinthető, hiszen a mai népességből nyert network-ök releváns kapcsolatainak száma átlagosan 6,1 fő. Vö. Angelusz Róbert - Tardos Róbert, 1991. 56.) Csak sejtésként fogalmazható meg, hogy ez a Gáspár Zoltán körül kirajzolódó kapcsolathálózat kiterjedésében 26