A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Kisebb közlemények - Apró Ferenc: Hegyi István négy dedikációja

Forray Sándornak szives szeretettel egy kis hazai szegénység. Szegvár 1930 V. 17. Hegyi István. A perjámosi születésű Forray J. Sándor (1875-1954) életútját Csongor Győző foglalta össze, arcképét is közölte (A szegedi éremgyűjtés kezdetei. Somogyi-könyvtári Műhely, 1982. 1. sz. 32. p.) Forray 1922-ben került Szegedre a Magyar Nemzeti Bank főellenőreként. A Dugonics Társaságban 1939. október 22-én fölolvasást tartott A régi pénzekről és a magyar régipénz-gyűjtésről címmel. Előadását kis füzetben kiadta (Szeged, 1939. 12 p.). Kedves gyűjtési köre a magyar királyok koronázási emlékérmeinek összeállítása volt. Ez ösztönözhette leányát, Forray Terézt (1905-1982), Greguss Pál (1889-1984) botanikus egyetemi tanár második feleségét, hogy doktori értekezését A magyar királyok koronázási szertartásai címmel írja meg (Szeged, 1929. 46 p.). A füzet 6. fejezetének egyik része a koronázási emlékérmekkel foglalkozik. Az ajánlásban az „egy kis hazai" arra utal, hogy Forraynak Szegváron rokonsága volt. Levéltári kutatásainak kitűnő eredménye a Szemelvények Szegvár múltjából, a község kétszáz éves fennállása alkalmából (Szeged, 1934. 61 p.). E füzeten teljes neve szerepel: Forray József Sándor. A Fecskék a porban Hegyi kiadásában jelent meg. A pár soros előszó (Tóni öcsém drága emlékének) Szentesen kelt 1931. szeptember 14-én. Az egyik dedikáció Gyula nevű „pajtásának" szól: Vidéki élet, foszlott álmok! De, ha előre tudtuk volna, tán nem indultunk volna. Én az hiszem a Fecskék a porban-ért kár volt 35 esztendős fejjel. Gyula pajtás! Szeged. 932. Szilveszter. Hegyi 1st. Nem valószínű, hogy az ajánló sorok a beteg, visszavonult Juhász Gyulának íródtak. A kötet Terescsényi Gyuláé (1900-1944), Terescsényi György költő és író testvéröccséé lehetett. Terescsényi Gyula versekkel kezdte (Ég a vadon. Szeged, 1924), majd párizsi élményeit regényben örökítette meg (Bolygó magyarok. Bp. 1939). A két író megismerkedése a 20-as évek legelejére tehető. E kötetből Tóth István Jenőnek (1887-1967) is volt példánya: Tóth István Jenő barátomnak, fájdalmas életem csokra: a fecskék Hegyi 1st. Szeged 934. jan. 26. A nyugalmazott katonatiszt - akkoriban százados, később alezredes - Tóth István Jenő a festészethez vonzódott. 1913-ban a nagybányai művésztelepen dolgozott. Szegeden Károlyi Lajosnál tanult, később maga is festőiskolát nyitott. A 20-as évek elején több tárlaton szerepelt. Neve előfordul Juhász Gyula kiállítási beszámolóiban. Sírja a Belvárosi temetőben van. Hegyi és Tóth művészkörökben ismerkedhetett meg, kapcsolatukról érdemlegeset nem tudni. 186