A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Kisebb közlemények - Lengyel András: Kosztolányi Dezső Tömörkény-nekrológja

Nem kell azonban arra gondolni, hogy a régi értelemben vett népköltő volt. A népről írt, de úgy, mint öntudatos, európai művész. Megfigyelése éles, csalhatatlan. írásaiból a magyar esprit szikrázik. Mondatainak üteme a miénk. Emberei pedig, mikor megszólalnak és a csillagos éjszakában, pipaszónál elmélkednek csip-csup dolgokról, körülményesen és bakafántoskodva, meghányva-vetve a kérdést minden oldalról, egy kis humorral és egy csöpp keserűséggel is, egy ezredévre emlékeztetnek vissza. Szegeden élt holta napjáig. Itt, a pesti írók közt idegenül érezte magát. A Pesti Naplónak ünnepnapja volt, valahányszor remekbe készült írásait közölhette. Gondosan dolgozott. Nem egyszer megtörtént, hogy felutazott Budapestre, csak azért, hogy kijavítsa, levonatban is lássa egyik-másik tárcáját. Egy darab magyar világ volt az ő munkássága. Halálával pedig egy világot, egy magyar világot vesztünk. * * * Ez a szöveg úgy hiszem, nem igényel különösebb kommentárt. A maga nemében kitűnő írás, belekívánkozik Kosztolányi összegyűjtött író-portréinak gyűjteményébe. Tanulságait azonban a Tömörkény-kutatásnak föltétlenül hasznosítania kell. Itt csak a nekrológ három megfigyelését, észrevételét emelném ki. 1. Figyelemre méltó, hogy itt mondódik ki - ily határozottsággal alighanem először - a mikrokozmosz-elmélet, amely máig a Tömörkény-értelmezés egyik legfontosabb, leghatékonyabb paradigmáját alkotja. 2. Lényeges megfigyelés az is, hogy a Tömörkény-tárca (legalábbis java darabjaiban) erősen koncentrált, tömör szöveg. („Acélos összefogó erő lakozott benne.") Ezt általában nem szokták észrevenni a Tömörkényről szólók, jóllehet nagyon is jellemző és fontos. 3. S azt sem árt hangsúlyozni, amire a nekrológ fölhívja a figyelmet: paraszti tematika ide, paraszti tematika oda, Tömörkényben „öntudatos, európai művész" szólalt meg, nem pedig egy „régi értelemben vett népköltő." Végezetül egy egészen más természetű megjegyzés: a nekrológ szerzőjének azonosítása - azonosíthatósága! - figyelmeztet arra a tényre, ami ugyan evidens, de amiből eddig mégsem vontuk le a szükséges következtetéseket: Kosztolányi professzionális újságíró volt, aki - hivatásából következően - igen sokat írt névtelenül, még betűjelet sem használva. Ezen írásainak azonosítása a Kosztolányi-kutatás egyik aktuális feladata. LENGYEL ANDRÁS 174