A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)
Kisebb közlemények - Nagy Imre: Levelek Endre Béla festőművész hagyatékából
1898 között Imre József hódmezővásárhelyi kórházi sebész kezelte, illetve operálta a bal szemén kialakult súlyos, gennyes kötőhártyalobot (Bodnár 1986: 68). A végső bizonyíték arra, hogy ez a datálási kísérlet helytálló, a levél harmadik oldalán található, ahol Tornyai magáról, mint „...szegény, pályáját kezdő ember..."-röl ír, ami teljességgel helytálló egy párizsi tanulmányútról hazatért huszonnyolc éves fiatalember esetében. A fenti adatok segíthetnek abban is, hogy a levél feladásának helyét megkíséreljük beazonosítani. Mivel a levél negyedik oldalán Tornyai azt írja: „Talán nem sokára, (pár nap múlva) átmegyek Vásárhelyre egy napra?", ez azt sugallja, hogy nem lehet nagy távolságra szülővárosától. Ismerve érzelmi kötődését ebben az időszakban, feltételezhető, hogy a levél Földeákon, mennyasszonya közelében íródhatott. Különösen értékesek a levélnek azon sorai, ahol Endrét Párizsra vonatkozó jótanácsokkal látja el. Kiderül, hogy Tornyai nagy tisztelője, s valószínűleg tanítványa volt a francia akadémikus történelmi festészet jellegzetes alakjának, s a Julian Akadémia tanárának Jean Paul Laurens-nek, s az is nyilvánvaló, hogy Tornyai egyik támasza külföldön földije, Hegedűs László festőművész volt. A legmeghatóbb azonban az a baráti őszinte hangvétel, amellyel Tornyai a szívbéli jóbaráttól kér anyagi segítséget szorult helyzetében. Kedves Bélám! 4 Udvarias és baráti szeretettel írott leveleddel igen megörvendeztettél, felelek reá kevésbé udvariasan de nem kevesebb szeretettel. Ne tűnődj Te most azon sokáig, hogy érdemes-e oly messzére [sic] menni stb? Ha komoly elhatározás és tanulásvágy van Benned. Paris ban ez utóbbit jobban kielégítheted, mint bárhol másutt a világon. Erről én neked kezeskedem. Mondhat bárki bármit, huhoghatnak a Paris név hallatára; irtózhatnak tőle, mint baglyok és denevérek a világosságtól; felszámlálhatják előttem a veszélyeket - melyekről elismerem, hogy meg vannak! - de a ki komoly elhatározással keresi fel, még mindig „kitűnő oskola" mint az öreg Mikes mondta vala, még mindig az emberiség agyveleje, szive Paris, mely gondolkozik, kísérletez, rajong minden szépért. Ezt vallotta Rousseau, s ezt állítja majd is be is bizonyítja Zola is, Paris - czímű regényében. Menj csak a Julian Akadémiába Jean Paul Laurens 3 műtermébe, azt az embert, ha komoly törekvést lát Benned, ugy megfogod Te szeretni, mint az édes Atyádat, - noha közönséges csizmadia volt előbb, de a Panthéoni falképe egyike Paris legszebb képeinek. A kinek szive tiszta, elméje ép; az veszély nélkül mehet oda s úgy én Tégedet nem féltelek. Inkább öltözz fel jó melegen, mert az útban hideg van s gyarlóbb vasútokra fogsz akadni, különösen Franczia földön, mint nálunk. Ez bizonyos. Útlevél, én is ugy hiszem, nem kell. Ott sehol sem kérik soha. Útban se kérték én tőlem soha. De ha félsz az esetleges kellemetlenségtől (majd valahol fennakadhatnál s sürgönyöznöd kellene haza igazolásért!) csak válts. A minisztériumban személyesen jelentkezvén azonnal megkapod. 4 A Tornyai-levél leltári száma a TJM helytörténeti gyűjteményében 91.10.1 /a. 5 Laurens, Jean Paul (Fourquevaux, 1838 - Párizs, 1921) a francia akadémikus történelmi festészet jellegzetes alakja, aki éveken át tanított a párizsi Julian Akadémián. Freskói megtalálhatóak a párizsi Panthéon-ban éppúgy, mint a Toulouse-i Capitolium-ban. Festészetének nagy hatása volt kortársaira. 166
