A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Dömötör János: Egy szobor története (Kallós Ede: Erkel)

Oh, bűvös dalvilágok alkotója! Magyar kebelben zengő szívverés! Te, szebb jövendő égi hírhozója! Rémálmainkból - boldog ébredés! Ki húrjaiddal új életre keltél Rég porba omlott hős erényeket, Örökkön élő zengő dalt teremtél: - Ki zengne hozzád méltó éneket?! Ha összetépve Tartaros bilincsét Nagy Árion körünkbe szállana, S nevedre szórva lelke drága kincsét Felzúgna Orfeus varázsdala S versenyre kelve kerubok karával Fohászba foglalná emlékedet Nem érne fel a buzgó, szert imával Mit érted égbe küld ma nemzeted! S ha felleglakra mennylakod ködéből Alátekint magasztos szellemed, Az égiek felséges öröméből Oh, vess reánk is egy tekintetet! Hálás szülőföld legnagyobb fiának Hódolva állít emlékoszlopot, Hirdetve büszkén széles e világnak. Ki mint te úgy élt, meg nem Halhatói!... II. SZÁMÚ MELLÉKLET ERKEL FERENC SZOBRÁNÁL Bár „művész hazája az egész világ", Mégis főként mi vagyunk büszkék rád, Sírban alvó, dalnak nagy mestere! Kinek örökké élni fog neve. Miénk valál, első sorban miénk, Dicsőséged sugariban fürdénk, Mert itt rengett bölcsőd miénk valál, Nem rabolhat el tőlünk a halál, Szobrod ím áll!... Ámde dicsőbb, nagyobb, Mit lánglelked, önkezed alkotott. Híressé tett Báthory Máriád, Fényt, dicsőséget árasztott reád Míg zeng a dal Hunyadi Lászlóról, S Bánk-ban, Hymnus remek zenéje szól,