A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Dömötör János: Egy szobor története (Kallós Ede: Erkel)

Megdöbbenénk a külföld vádszavára, Kilőtt nyila szívünk gyökén talált, Felleg terült egünk fényecsillagára Lelkünkre csüggedés borúja szállt! De ki virrasztva lázas álmainkat Feltartva ránk mért annyi bősz csapást Meghallá felnyöszörgő sohj inkát, S közénk vezérle egy új Messiást! És jött csodás erővel ihletetten, Lelkéből ontva bűvös dallamárt, Agg, gyermek így kiálta meglepetten: „Ez az kit népünk régtől várva várt"... Húrjába kap magyar szív, zord daczával, S megzendül múltunk gyásztörténete, Dalában lelke csillagokba szárnyal És megteremtve: a magyar zene! S mit idegen gőg elbízott merészen Tagadni mert - dicső valóra vált. A Messiás e megvetett zenében... Világot érő kincseket talált. Dalműve fonta lelke dalvirágát, S megdőlt előtte gát, akármi nagy, Lángszelleme tüzoszlopként világít E Messiás, Erkel Ferencz, te vagy! Jertek... Halljátok Báthory leányát? Minthogyha zengne távol fülmile Szárnyára venné szellő bús danáját Egy fájó sóhaj s megszakad szíve!... ...Most - harsonák rikoltó hangja ébreszt, Bősz ágyúk torka üdvözlést kiált, Gaz Czillei orvtámadása célt veszt, Hunyad köszönti a magyar királyt! Majd féketépett árzúgása zendül, A cselszövő vérében hentereg, Kürtharsogás, fegyverzaján keresztül László Király szent esküszót rebeg... Mint hárfahúr, ha lágy fuvallat éri, Hattyúdalát úgy zengi Mária, Szélvész süvölt... hóhér Lászlót kivégzi, Sikolt Erzsébet... halva hős ila!... 124