A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Péter László: A jezsuiták Szegeden

Köztük volt Varga László (1901—1974) és Petruch Antal (1901—1978). Ez utóbbi írta: „Egy konviktusban szállásoltak el minket, ahol csupa piszok és szemét volt minden." Nem csoda: az egykori Szent Gellért konviktust (Madách u. 17. — Ma bérház.) kevéssel előbb hagyták el a Prónay-különítmény fehérterroristái. Pincéjében kínozták meg a két forradalom szereplőit.

4 „Itt minden sivár és egyhangú volt, s ezért sokat szenvedtünk e helyen" — írta még Petruch Antal. 1920. július 30-án Szegeden lépett a Jézus Társaságba P. Holovics Flórián (1903-1988); augusztus 14-én itt kezdte szerzetesi életét fráter Győrvári Imre (1899-1970); 1920 őszén ide került P. Fábry Antal (1902-1985), 1921 őszén pedig P. Borbély István (1903-1987), 1943-48 közt provinciális. 1920. június 16-án Szegedre költözött a rend pozsonyi főiskolájának bölcsészeti (filozófiai) tagozata is.

5 A konviktus ekkor már szűknek bizonyult, s a jezsuita vezetők azt fontolgatták, hogy kedvezőbb helyet keresnek maguknak, és mint őseik 1712-ben, ők is elmennek Szegedről. A noviciátust 1921 júniusában el is költöztették Érdre, a Szapárykastélyba, de a főiskola maradt, mert Várhelyi József belvárosi plébános és Bakonyi Imre gimnázium tanár buzgólkodásának eredményeként a rend megszerezhette a Délvidéki konviktus nagyobb épületét (Kálvária u. 1. — Ma Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskola.). Augusztus 20-án a főiskola ide költözhetett át. Rektora Bús Jakab volt, majd Jablonkay Gábor lett. Ebben az évben jelent meg Jablonkay páter kétkötetes nagy műve, Loyolai Szent Ignác élete, amely sok későbbi szerzetesi hivatás ihletője lett. Ettől az évtől volt filozófus (a rendi bölcsészeti főiskola hallgatója) Fábry Antal és Hunya Dániel (1900-1957). 1924. szeptember 18-ától Csávossy Elemér (1883-1972) lett a magyar rendtartomány főnöke. Ekkor az érdi novíciusok mestere Müller Lajos (1874-1945) volt. 1925 júliusában a hároméves filozófiai kurzusra ismét Szegedre érkezett Petruch Antal és Kerkai Jenő (1904-1970). 1925 novemberében Jablonkay páter vitába keveredett Móra Ferenccel.

6 „A harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezet" — mondhatjuk erre is József Attila bölcs axiómájával. A páter túl merev volt, nem volt érzéke ahhoz az iróniához, amely Móra írásmüvészetét olyannyira jellemzi. Tagadhatatlan persze a világnézeti, politikai ellentét is közöttük. Annál nagyobb megelégedéssel fedeztem föl Muzslay István emlékezésében, hogy Varga László kevéssel halála előtt a leuveni rendház magányában „főleg Móra Ferenc kétkötetes könyvét": elbeszéléseinek legteljesebb válogatását {Tápéi furfangosok, 1962) olvasgatta. íme, a jezsuita renden belül is az ízlésnek és a világszemléletnek két ilyen különböző típusa élt. Számomra külön öröm, mert Mórának ezt a gyűjteményét én szerkesztettem, s a szerénytelenség vádját is vállalva meg kell vallanom, hogy mind a válogatást, mind a szöveggondozást ma is minden hasonlónál jobbnak tartom. 1926-ban Bíró Ferenc (1869-1938) lett a szegedi rektor. Nevéhez fűződik az új rendház, a Collegium Aloysianum (Kálvária u. 37-39.— Ma Csongrád Megyei Földhivatal.) építésének kezdeményezése, főként mint későbbi tartományfőnökéhez, bár az új ház már halála után (1939) nyílt meg. Lotz Antal szerint az új rendház megépülése után a filozófusok {skolasztikusok) az új házba költöztek. Itt volt százezer kötetet megközelítő könyvtá4 A határban a Halál kaszál... Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Szerk. Szabó Ágnes és Pamlényi Ervin. Bp., 1963. 71. 5 Szeged. Szerk. Kiss Ferenc, Tonelli Sándor, Sz. Szigethy Vilmos. Bp. 1927. 235. 6 Péter László: Mindörökké Szeged. Bp., 1997. 283. 10