Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Mód László: „Ilyen még nem volt." Szőlészeti-borászati kiállítások Szegeden a 19. század végén és a 20. század elején
telep 4 0 talajtérképe és elemzései. A csarnok hátsó részében cserepes szőlődugványok és levágott szőlőkollekciók kaptak helyet, míg a kijáratnál Hein János műkertész és faiskola-tulajdonos mutatta be tárgyait. A kedvezőtlen időjárás ellenére közel 44 termelő 800 tányér szőlővel jelent meg, amelyek közül a kései érésű fajták kimaradtak a felhozatalból. 4 1 A csarnokban kapott helyet a „Borászati Lapok" kiállítása, amely a folyóirat 1869 óta megjelent 30 kötetét, valamint más szakkönyveket mutatott be az érdeklődők számára. Külön pavilonban szerepeltek a Tokaj-hegyaljai szőlőbirtokosok, akik a filoxéravész kitörése előtti időszakból származó aszúkat illetve szamorodnikat árultak. A „Braun Testvérek" budapesti pezsgőgyára is külön épületben jelent meg, ahol habzóborokat szolgáltak fel a látogatóknak. Az „előleges borbíráló bizottság" működését augusztus 16-án kezdte meg, amit hosszabb megszakítást követően augusztus 30-án fejezett be. 4 2 A kiállításon csak azok az italok jelenhettek meg, amelyeket a zsűri arra érdemesnek ítélt. A beküldött borok száma meghaladta 600-at, amelyeknek több mint az egy harmada homoktalajról származott. Szegeden a választék jócskán elmaradt az 1896-os millenniumi kiállítás repertoárjához képest, hiszen 157 kiállító mutatkozott be a nagyközönség előtt. Hasonló mondható el a borvidékek összetételéről is, mivel a 22 szőlőtermő tájnak alig több mint a fele (Ruszt-Sopron-Pozsony, Alföld, Szekszárd, Pécs-Villány, Ménes-Magyarád, Tokaj, Érmeilék, Versec-Fehértemplom, Erdély-Maros mente, Buda-Sashegy, EgerVisonta, Erdély-Küküllő mente stb.) képviseltette magát különböző mértékben. Az 4 0 Nevét Miklós Gyula országos borászati kormánybiztosról kapta, aki már 1880-ban felfigyelt a Kecskemét környéki homokterületekre, ezért támogatta a szőlőminta-iskola felállítását. Miklóstelep kialakítása 1883-ban kezdődött el, feladata a hagyományos szőlőfajták fenntartása, nagyüzemi szaporításuk, illetve a korszerű homoki szőlőtermesztés technológiájának a bemutatása volt. Beck Tibor 2005. 54-56. 4 1 Söpjing Endre, székelyhídi szőlőbirtokos a következő módon igyekezett felhívni a figyelmet a kiállítás katalógusában saját gyűjteményes bemutatójára: bátorkodom a telepítő közönség figyelmét 25 fajból álló csemegecollectiómra felhívni, melyben a fajok akként vannak összeválasztva, hogy érési sorrendben fokozatosan követik egymást, hogy így abban a család a legelső érésű fajtól a legkésőbbiig megtalálhassa a maga asztali szőlőjét. Házi fogyasztásra levén szánva a mutatós külső s bőtermőség mellett a kiváló minőség is irányadóul tekintetett a fajok összeállításánál. Az ojtáshoz használt nemes vessző Mathiász János kiváló tekintélynek örvendő telepéről vásároltatván, az oltványok fajtisztasága s fajazonossága minden kétségen felül áll. Összes produktumaimat feltüntető árjegyzékkel az érdeklődőknek készséggel szolgálok. " A szegedi I. mezőgazdasági országos kiállítás részletes tervezete. 1899. 358-359. 4 2 Szegeden a 19-20. század fordulóján nem számított teljes mértékben ismeretlennek a borok minősítésének a gyakorlata, mivel a Szatymazi Gazdakör rendszeresen szervezett bor- illetve szeszkiállításokat, amelyek lehetőséget biztosítottak az italféleségek értékelésére, rangsorolására. A feladat elvégzésére olyan személyeket kértek fel, akik a korszak elismert szaktekintélyeinek (pl: Zauner Richárd, Sághy László) számítottak. 1903 januárjában Szatymazon 89 bort minősítettek különböző kategóriákban (ó- és új fehér, siller, vörös). A bírálat idején a dohányzást tiltották, valamint meghatározták azt, hogy egy csoportban egy kiállító csak egy díjat kaphatott. A Szegedi Gazdasági Egyesület óborokra kitűzött díjait csak és kizárólag kisbirtokos számára lehetett odaítélni. 1904 telén 17 új fehér, 19 új siller, 11 ó fehér illetve 7 új vörös bor értékelésére került sor. Kiállíthatta minden szegedi bortermelő a saját termékét, amihez az üvegeket Báló István bocsájtotta a résztvevők rendelkezésére. Nem lehetett a bírálók asztalánál helyet foglalni, ugyanakkor a bizottság tagjai szabadon formálhattak véleményt a borokról. 1904 februárjában a Szeged-felsőtanyai Központi Gazdakör szervezett bor- és szeszkiállítást, amelyen 66 palack bort és 48 üveg pálinkát bíráltak. CsML SzL X. 245. Szeged-Szatymazi Gazdakör iratai.; Szegedi Néplap 1904. február 5. 4. 103
