Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Glässer Norbert: mako 110@. A makóiság képi megjelenítése a „Makói Szent Udvar" elektronikus körleveleiben
amely egyúttal a Makói Zsidók Világszervezetének találkozója is volt. Ez az egykori terek mentális és fizikai újraalkotását is jelentette. Nem csupán egy-egy idős makói orthodox férfi mesélte el a fiatalabb generációknak azt, hogy ki, hol élt a Kis és a Nagy zsidó utcában, kitől hozták a tejet, merre volt a vallási iskola, hogyan éltek a két világháború között, hanem a fiatalok is megkísérelték saját emlékeik megszerkesztését. Felkeresték ezeket a helyeket, tolmács segítségével „szóba elegyedtek" az utcabeliekkel. Az ittlét infrastruktúrát is igényelt, így hozták helyre a közösségi élet egykori tereit: a zsinagógát és melléképületét, vagy teremtettek újat: a makói zarándokházat. Technika és a makóiság reprezentációja A századfordulós orthodox, majd a 20. század második felének harédi 1 9 társadalmában a technikai újításokhoz való viszonyulás kettős. A második világháborút megelőzően az orthodox vallási tekintélyek egyrészt a technikai újítások Örökkévalóra emlékeztető vonásait emelték ki, másrészt a közösségi életre kiható gépesítést bizonyos esetekben, ha az nem illeszkedett a vallási hagyományba, elvetették. 2 0 Mind a technika, mind pedig az önreprezentáció mai formái tipikus késő modern jelenségeknek tekintendők. Vallási értelmezésük igen eltérő, ideális esetben pedig a hagyomány láncolatának rendelődnek alá, beépíthető vagy mellőzendő kategóriákat alkotva. 2 1 Azok a technikai eszközök, amelyekkel a „makóiság" képi reprezentációi készülnek, tárolásra és továbbításra kerülnek, a harédi közösségekben szigorú szabályozások, megkötések alá esnek. (3. kép) Más közösségekhez hasonlóan, az elvándorolt magyarországi közösségek sem enged(het)ik be otthonaikba a tv-készülékeket, az Internetet és a legújabb, modern mobiltelefon-szolgáltatásokat. E mögött elsősorban valláserkölcsi, azon belül pedig a családi élet tisztaságához és a szemérmetességhez kötődő megfontolások állnak. A számítógép és az internet-használat a családfő megélhetéséhez kötődően válik engedélyezetté, s többnyire annak munkahelyén, vagy ha az a család lakásával megegyező, a gyerekektől elzártan, többnyire a pincében kaphat helyet. Az Internet ugyanis ellenőrizhetetlen felület, amellyel a közösség tagja a használat során egyénként kerül szembe, így a közösségi normákba és világképbe ütköző tartalmakat egyedül kényszerül kezelni. Ezekben a közösségekben megjelentek a 1 9 Áhítatos, istenfélő - Jesajá 66: 5 verséből ered: „Halljátok az Örökkévaló Igéjét, ti ki remegtek az igéjére! / Simu dvár Hasem haharedim el dváru." A fogalom héber nyelvhasználatban terjedt el a 20. század második felében, s nem terjedt túl ezen. Simeon D. Baumel meghatározásában azoknak a zsidóknak a jelölésére szolgál, akiknek az életvitele, világnézete, éthosza és hite túllép azon, amit az emberek többsége „orthodoxként" ismer. Baumel az angol nyelvterület ultraorthodox fogalmával azonosítja, bár több csoportkultúra, irányzat és mozgalom gyűjtőfogalmaként kezeli. Simeon D. Baumel 2003. 154-155. (Az ultraorthodox fogalom ugyanakkor politikai és világnézeti jelentésrétegektől terhelt külső meghatározás.) A fenti értelmezéstől függetlenül a haredi önmeghatározást angolszász szóhasználatban gyakran megfeleltetik a modern-orthodox jelzőnek. Ellentétének a hiloni, azaz világi, szekuláris tekintendő. ° A vallási előírásoknak megfelelő tömegélelmezés esetében lásd Gleszer Norbert 2008b. A londoni zsidóság igazodásáról a világvároshoz lásd Cousineau, Jennifer 2005. ' A rabbik tanításait tartalmazó digitális felvételek harédi használatáról lásd Caplan, Kimmy 1997. 65
