Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Klamár Zoltán: Jelek és emlékezet - a térfoglalás topolyai (SRB) példái. A nemzeti identitás térbeli megjelenítésének hatása az emikai csoportok otthonosság érzetére
1970-es évekre változott meg valamelyest. A viszonylagos anyagi jólét fokozatosan szüntette meg a társadalmi különbségeket és a lakosság szembenállását. A felülről vezérelt „testvériség-egység" rendezőelv pedig egy látens nacionalizmust takart el a közösségen belül. A folyamatosan érkező délszláv népesség legfiatalabb rétege aránylag rövid idő alatt ismerkedett meg a környezet nyelvével és kultúrájával. Mivel kis számban és szétszórtan éltek a magyarok között, így a gyermekek gyorsan elsajátították a magyar nyelvet. Ez sokszor okozott súrlódást a családokon belül. A folyamatos lakossági mozgás hamarosan felszínre hozta azt az identitás-problémát, mely egyre inkább távolította egymástól az etnikai közösségeket. A migráció gyorsuló folyamata az 1990-es években olyan szerb tömegeket hozott a városba, akik nem beilleszkedni, hanem a település társadalmát átstrukturálni érkeztek. A környező települések szerbségével szövetségben, a választások eredményét is döntően tudták befolyásolni. Ezért alkupozícióba kerültek, és jelentős posztokat tudtak megszerezni a község közigazgatásában. Mindez annak a következménye, hogy a magyarság politikailag több pártra szakadt az ezredfordulót megelőző évtized második felére. Az érkezők 3 5 etnikai identitásválságának következménye a folyamatosan érzékelhető bizalmatlanság, aminek látható jelei is vannak. A kutatás idején fényképezőgéppel, magnóval és jegyzetfüzettel bajlódó kutatóval szemben tapasztalható bezárkózás számos jelét rögzíthettük. A kezdeményezett beszélgetésekre rövid, kurta válaszokat kaptunk, majd gyorsan ott is hagytak bennünket. A másik kontaktus kísérletnél már a kérdésfeltevésig sem jutottunk el, egyszerűen házaikba zárkóztak az emberek. A magatartásuk valószínűleg azzal is magyarázható, hogy egy konfliktushelyzetből menekülve érkeztek a közép-bácskai kisvárosba. Ráadásul megint egy hasonló élethelyzetbe kerültek. Sőt bizonyos szempontból még rosszabba, mert annak a környezetnek, amiből kiszakadtak, értették a nyelvét, hiszen ott nőttek fel. Az új nyelvileg és földrajzilag is idegen számukra. így mindentől ódzkodnak, minden léthelyzet gyanús, veszélyes. Az ellenséges magatartás miatt nincs dialógus, így a megismerés lehetősége sem adott. Maradnak az előítéletek és a médián keresztül történő üzengetések. A környezet birtokbavételének egyik fontos alkotóeleme a földrajzi névadás gyakorlata. 3 6 Fenti példáinkból láthattuk, hogy a város névanyaga a 20. század folyamán jelentős változásokon ment át. A hatalom többször is átnevezett utcákat, tereket, hogy új identitás kialakításra ösztönözze a polgárokat. A törekvésekkel szemben viszont a nemzeti identitás jól ismert elemei és a lokális identitás elemei segítették a település magyarságát az otthonosság ismételt fenntartásában és kialakításában. A közösséget és az egyént körbevevő világban az eligazodás és otthonosság fontos elemei a térbeli objektumok - legyenek azok természeti képződmények vagy emberkéz alkotta építmények - elnevezése, megjelölése. Ez a törekvés minden népcso3 5 1 981-ben 12617 magyar mellett 2548 szerb élt, 351 montenegrói, 300 horvát. Érezhetően megnövekedett a városba telepített szocialista ipar szívó hatása. Vö.: Dere, Kornél, Tomic, Pavle, Ipac, Jozef, 1985. 145-148. 3 6 Vö.: Barna Gánor, 2000. 706. és Colta, Elena Rodica, 2007. 530. 52
