Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Klamár Zoltán: Jelek és emlékezet - a térfoglalás topolyai (SRB) példái. A nemzeti identitás térbeli megjelenítésének hatása az emikai csoportok otthonosság érzetére

r• 32 33 r gyermekekkel: ,,Lemegyünk a Goricáig , ott a Privajon átmegyünk és be az iskola utcájába. Néha hazafelé az iskola mögött föl a dombon és má' itt is vagyunk. Erre járunk. Meg átmegyünk a másik utcába focizni. " A másik tanuló a vásártérről jár a Csáki Lajos iskolába. „A szerb templomná' átmegyünk a (főutcán - K.Z.) túloldalra és le az iskolába. Délután meg haza. Játszani meg itt a téren szoktunk." Mind a két iskolás nemleges választ adott arra a kérdésre, hogy gyakran elmennek-e a központba vagy másik városrészbe. A következő adatszolgáltatók középiskolások voltak. A középiskolákból kettő a Tabánban, egymás mellett, egy pedig a város határában van. Két gimnazistát kérdeztünk. „Én jó messziről, az egészségház mögül járok a gimibe! Reggel időben kell indulni. Ha szép az idő, van, hogy biciklivel megyek. Kikanyarodok a Tito marsallra, végig a központig, ott a hotel előtt balra és a Beográd áruháznál jobbra. De ez nem mindig van. Van, hogy a templom mögött megyünk, de azt nem szeretem, mer' sokat kell kanyarogni... Néha, hazafelé fordulunk egyet a nagyutcán. " „Nekem jó, mer' itt lakunk a Kőfal utcában. Közel vagyok, csak a központon kell átjönni. Haza is így szoktam menni. " A napi rendszerességgel használt közösségi terek a fiataloknál is jól behatárolhatók voltak. Az aktív korosztályból egy negyven év alatti hivatalnokot, egy ötvenen túli kereskedőt és egy nyugdíj előtt álló gépkocsivezetőt idézünk - válaszuk szinte összefoglalója a másoktól hallottaknak - a városbeli mozgási szokásaikról. ,J.ent dolgozom a központban. Jó időben gyalog vagy biciklivel járok. Piaci napokon pedig autó vagy bicikli. Ha dolgom van, kiszaladok ide-oda! Annyira megszoktam a központot, hogy má' nem is látom, mi történik. Otthon kérdezik, hogy igaz, hogy építenek a Motelba? Mondom, nem tudom! Hát, nem ott lent vagy? De, csak figyeli a fene. No, piacra meg reggel, munka előtt szaladok. Úgyhogy nem is látom a várost. " A hivatali munkába járás napi ciklikus ismétlődése tehát valósággal elfedi a változásokat, és díszletté silányul az ismerős környezet a mindennapokban. Ezért a szűk belváros eseményeit nem is regisztrálja az ott dolgozó. A következő válaszadónk egy bolti eladó, aki a munkahelye közelében lakik. „Attól függően melyik szmenába' (váltásban - K.Z.) dolgozok, délelőtt vagy délután vagyok szabad. Többnyire csak itt járok, a bolt meg a ház közt. Néha, ha elintézni valóm van, akkor megyek a városba. Biciklivé', mer' mindig sietek. Havonta egyszer, kétszer, amikó délelőtt nem dolgozok. Befizetni. Nem szoktam máskó' lemenni. " Némileg eltérő térhasználati szokásról beszélt a gépkocsivezető. „Fiatalabb koromba', még a Tito idejibe', másképpen vót itt sok minden. Akkó még éltünk, mos' meg csak éldöglődünk. így mondom, mer' így van no! Az én cégem is megszűnt. No, mindegy. Szóval, akkó élt a város. Emberek vótak az utcán. Munka után, este összekaptuk magunkat, vendéglőbe, moziba mentünk. Innen a Csantavéri útrú, gyalog, végig a városon. Nem egy, hanem heti több alkomma' is akár. Megérkeztem Novi Szádrú (Újvidékről - K.Z.), leraktam a kocsit, oszt má' mentünk is. Május elsejéken végig sétátuk majális után a várost. Most, hogy hun van munka, hun meg nincs — pedig vóna időm —, nem megyek sehova! Csak a koszorúzá3" A Kodály Zoltán Művelődési Egyesület székházának korábbi neve. (K.Z.) 3

j Privaj - a Krivaja-patak népneve. (K.Z.) 50