Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Klamár Zoltán: Jelek és emlékezet - a térfoglalás topolyai (SRB) példái. A nemzeti identitás térbeli megjelenítésének hatása az emikai csoportok otthonosság érzetére
Jelek és emlékezet - a térfoglalás topolyai (SRB) példái. A nemzeti identitás térbeli megjelenítésének hatása az etnikai csoportok otthonosság érzetére KLAMÁR ZOLTÁN (Petőfi Múzeum, Aszód) Topolya (Backa Topola) közép-bácskai település, a Szabadkát Újvidékkel öszszekötő országút mellet fekszik a Szerb Köztársaság Vajdaság autonóm tartományában. Egykor Bács-Bodrog vármegye egyik járási székhelye volt. Trianon után ötvenegy évvel, az 197l-es népszámláláskor 15979 lakosából 13132 volt magyar 1. Az ezredforduló utáni első összeíráskor - a délszláv térségben és Koszovó tartományban lezajlott polgárháború gerjesztette kényszerű migráció hatására -, 2002-ben már eltolódtak az etnikai arányok. 16171 lakosból 4699 szerb, 426 montenegrói, 376 jugoszláv, 40 albán, 4 bosnyák, 1 bolgár, 4 goráni (koszovói szerb), 9582 magyar, 33 makedón, 45 muzulmán élt a községi székhelyen. Az impériumváltások és a város közigazgatási szerepe bizonyos tekintetben átstrukturálta a térkijelölés hagyományát és gyakorlatát. Párhuzamosságok alakultak ki: a hivatalos elnevezések mellett tovább éltek a régi népi földrajzi névadás példái és olykor-olykor a korábban hivatalos névadásból származó elnevezések is ott maradtak a tájékozódást megkönnyítő gyakorlatban/ A topolyaiak - ahogyan más bácskai települések lakói is a természeti környezet és a lakókörnyezet birtokba vételét úgy teljesítették ki, hogy elnevezték a határ- és városrészeket, majd pedig a település utcáit is. A népi földrajzi névadás gyakorlatában ott munkált a közösségi múlt. Ezt a gyakorlatot gyakran felülírta az államhatalom. Ám a vertikális történelmi idősíkot, akár kötődött a lakosság többségi/kisebbségi nemzeti történelméhez, akár nem, mindig kísérte egyfajta értelmező, látens szinkron gyakorlat. 3 A mindenkori hivatalos névhasználat mellett jelen volt/van a közösség életében a nem hivatalos, de minden törzsökös lakos által ismert névhasználat gyakorlata. Ennek a hagyománynak a szívósságát mutatja, hogy generációk nőttek fel a 20. században úgy, hogy a 18-19. század földrajzi neveinek használatát átörökítették, igaz a 21. század elején visszaszorulóban van a névanyag, de többségük még búvópatakként elő-előtűnik. Az 1975-ben napvilágot látott községi földrajzinév adattárban szép számmal találhatunk régi földrajzi neveket, melyekkel az újakat magyarázzák, értelmezik. 4 A közösségi terek használatának alakítói maguk a település lakói, kiknek életterét alakították, befolyásolták a hatalmi, vallási, gazdasági tényezők. A település csoAz adatokat a Szerb Statisztikai Hivatal által közzétett adatsorok alapján közöljük: www.statserb.sr.pov.r s . Letöltés: 2010. augusztus 18. 2 Colta, Elena Rodica, 2009. 529. ' Barna Gábor, 2000. 693. 4 Penavin Olga, Matijevics Lajos, Mirnics Júlia 1975. 43
