Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái II. 19. századi cseréppipák
Kávéházi pipák (VI. tábla) Az ún. kávéházi pipáknak három darabja ismeretes (Sz218-Sz220), s mindanynyian ugyannak a típusnak a darabjai. A hatszögletes fej és nyak lapjait egy-egy vonal határolja. A fej lapjain öltésekhez hasonló domború mintasorok futnak függőlegesen, a lapok a fej - nyak találkozásának alsó varratvonali pontjához kanyarodva zárulnak le. A fej peremet övező sima sáv a még nem restaurált Sz220-on látszik. A nyak kissé keskenyebb, jobboldalán CAFE, baloldalán CÖLN felirattal, ez a Sz218-nál teljesen, a Sz219-n töredékesen (COL...) vehető ki. A nyak többi lapján csavart, barokkos relief, a kerek nyakgyűrü díszítéséhez hasonlóan. CAFE CÖLN feliratú kávéházi pipát közöltek Egerből, Sárvár határából, 3 4 s több ízben Passauból. 3 5 Azok az itteniekkel csaknem megegyező példányok, köztük a nyakgyűrü díszítésében és az öltésmintás sorok számában, jellegében van némi eltérés. Kávéházi pipák más típusai több magyarországi helyről ismertek. 3 6 Az azonos feliratú, de sokfelé előkerülő példányok tanúsítják, hogy nem egy kávéházból származnak (feltehető lenne, hogy egy kávéház rendelésére készültek, annak nevével), hanem egy gyártótól. Ugyanezen formák tajtékból is ismertek. 3 7 Nyugaton Kaffeehauspfeife néven emlegetett, nálunk ismeretlen változataival is jelentkezik, s talán elterjedtebb e típuscsoport. Még hirdetése is ismert az 1930-as évekből bécsi kávéházi pipaként, LAMA felirattal westerwaldi gyártótól (HöhrGrenzhausen). 3 8 Egy passaui példánya ugyancsak bizonyosan Westerwaldhoz (Höhr) köthető, s másokat is onnan származtatnak. Ilyen pipákat azonban Davitjan bécsi cseréppipagyártó szabadalma kölni kávéházi pipáként („Kölnischen Kaffehhaus-Tabakpfeifenköpfe") már 1836-ban említ. 3 9 Valószínűleg ez a kávéházi pipák történetének nyitánya, s Köln említése összecseng példányaink feliratával, mely ilyen nevű kávéház helyett inkább magát a típust jelzi. Kölnre (formaadó) gyártási helyként semmi adat, s a típust az irodalom is bécsiként emlegeti. Alakja, magas, szögletes kéménye a selmeci pipákat idézi, s az inspiráció ezen gyökerére utal, hogy német földön formailag egyedülálló e csoport. A kávéházi pipák születésének eredetét vizsgálva a fenti elemeken túl tekintetbe kell venni magának a kávéházi kiszolgálásnak ezen vendégközpontú, nagyvonalú jellegét. Ha elfogadjuk, hogy a kávéházak látták el ilyenekkel vendégeiket, ez a szükséglet arányait tekintve szintén nyugat felé mutat. 3 4 Eger: Nagy Zoltán 2001. XCII. tábla, 6-7. (6a-b), 256; Sárvár: Szilasi Attila Botond 2002. 188., 195., 6. tábla. 3 5 Böhmer, H. 2001. 24., Abb. 5. N2. 8. Sok más kávéházi pipa között egy további „Cafe Cöln" feliratos példányt (75. modell) is közöltek, s egy „M & T HÖHR" feliratú darabot, mely utal a készítési helyére (76. modell) (Kügler, Martin 1998. 238., 61-76. modellek; 237., jobboldali kép, alsó három példány). 3 6 Felvidékről a felirat nélküli változatok mellett „MEIDLING /..." (?) feliratú került elő (Sprusansky, Svetozár 1967. 248., Obr. 3./6 (5, 7); Kassa: Polla, Béla 1971. 115., Obr. 100/3, 11.) Ennek teljes szövegű példánya lehet a „LAMA / MEIDLING" feliratú bécsi kávéházi pipa (Levárdy Ferenc 1994. 108.) vagy a „MEIDLING / S. S." szövegű pipa Körmendről (Nagy Zoltán 2001. XCII. tábla, KB1, 254.). További felirat nélküli, illetve „VÁROSLŐD" feliratos példányok is előkerültek (Nagy Zoltán 2001, LXVII. tábla, bal felső kép, XCII. tábla, 4-5.). 3 7 Ridovics Anna 2005. 28-29., 14-17. sz. 3 8 A hirdetés képét közölték: Knasterkopf2005. 128. (Kügler, Martin). 3 9 Jahrbücher 1839. 340. 280
