Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái II. 19. századi cseréppipák
benyomata, felső sarkaiban két betű vehető ki: N K (?), alatta kereszt, mely elmosódott magyar koronán (?) áll. A Podratz felirat Podrecs - pipakészítéséről ismert helység nevével azonosítható. A nyolcszögletes (csapott sarkú négyzetes), címeres mező is innen ismert. Minthogy a Sz204 a 19. század eleji Ahnert műhely pipájával (Szl80) egy árokból került elő, e keltezést vonja magára, s ez a szögletes, németes írású felirattal összecseng. Podrecs nevével jelölt pipa a királyi Magyarország több pontjáról is előkerült. 2 3 A Sz205 pipa csészéje félgömbös, kettős karcolt vonalak határolják, kiszélesedő nyakvégét körvonalas szirmok fedik sűrűn, s kettős gallér határolja. Felszíne fekete, fényes, belül anyaga vörös. Nyaka balján pecsétként nyolcszögletű mezőben címerpajzsot visel, annak tetején háromágú koronával, benne ágaskodó oroszlánnal, körbe takarókkal. Podrecsány pipagyára az 1840-es években a szendrői Török család kezében volt, 2 4 s az ő címerük ismerhető föl e pecsétképben is, - az oroszlán mancsával tehát török fejet tart. A nyak jobbja kerekített végű mezőben, folyóírásos képű Podre... pecsétet visel. Formai és anyagi jegyei közeli rokonságot mutatnak a Sz204-el, ám pecsétlőképeik nem egyeznek, s ebből koruk különbségére is lehet következtetni. A Sz205 kéménye kettős vonalakkal függőleges lapokra tagolódik, a vonalak apró körökből indulnak, ezeket pedig fogazásból álló félkörívek kötik össze. A csészét és a kéményt vízszintes homorulat választja el. A Sz206 nyaktöredék sík korongos nyakgyűrüje a selmeci klasszikus formáról ismert, de a B209 podrecsi pipáról is. A gallér nem pálcaszerű, hanem a felület hullámvetése rajzolja ki. A nyak alján lépcsős kiugrással kezdődő sík elem kezdődik, folytatása hiányzik. A nyak jobbján, kör alakú pecsétben összetett, de alig kivehető rajzolat található, mely talán egy, a podrecsi pipákról ismert címerképpel azonosítható (négyszer osztott pajzs, tetején kardot tartó oroszlán, ld. 23. Íj.). Baloldalára kerekített mezőben folyóírásos képű Podrecs feliratot ütöttek. Bár a Sz205 és Sz206 egyazon feltöltésből került elő, a Sz206-t a Selmecbánya diktálta verseny hatására született formaként későbbinek kell tekinteni, még ha egyidejű gyártásuk is elképzelhető. A Sz207 csaknem teljes példány. Oldalirányból erőteljesen nyomott, elöl-hátul lapolt keresztmetszetű kéménye szokatlan. Az igen magas kéményen a rácsmintával kitöltött tüske, apró lóhere és kör alakú bélyegzők és apró fogaskerekes szakaszok függőleges oszlopokba rendeződnek. A fej alja két, lapos szögben a varratvonalban találkozó síkból áll, a kémény alján ferde fogazás övezi. A nyak a kéményhez hasonlóan ovális (lapított), kis V alakú pecsétlők övezik a ferdén fogazott peremét. A nyak és kémény vége egyaránt lépcsősen beszűkül, talán a rezezésnek hagyva teret (a nyakvég peremén az anyag enyhén visszagyűrődik). A nyak jobbján ovális mezőben folyóírásos Podrets pecsét. A podrecsi (és más) pipákkal kapcsolatban felvetett, formai azonosságra alapozott körmendi (Monaco) és bonyhádi hamisítást sajnos csak egyetlen típus rajzos 2 3 Nagy Zoltán 2001. LXXXIII-LXXXXIV. tábla, 254. E pipákat közlője hamisítványnak tartja, erről ld. később. A pecsétek illetve pipaformák egymástól elszakítva illetve önmagukban való közlése nem teszi lehetővé értékelésüket. Buda: Kondorosy Szabolcs 2007. B209; Pétervárad: Gaőic, Dívna 2009. 15. 2 4 Fényes Elek 1851. 243-244. „Podrecsány [...] Végre itt van az országszerte híres cseréppipa gyár, szinte Török János úr tulajdona, ki az 1845-ki bécsi iparmükiállításban dicsérő oklevelet nyert pipáiért." 277
