Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái II. 19. századi cseréppipák
enyhén szélesedő fej oldalsó és frontális felén két negyedelt mező, köröcskékkel, illetve párhuzamos vonalkázással kitöltve, amit felülről vízszintes árkolás és fogaskerék-vonal zár le. Ez a rajzolat tajtékpipáról is ismert, 1 7 karcolt kivitele és elterjedése alapján inkább cseréppipákról eredő hatásnak tetszik. A fej felső harmada üres, ide gyakran kupakot tettek, két, gyűjteményben fennmaradt példány (Szl88-Szl89) mellett egy töredékekben, de rézszerelékeivel előkerült példány (Szl95) és egy körbefaragott, kéményperemü pipa (Szl90) is erre utal. A nyaknál szélesebb előgyűrű és a kis nyakgyűrű, egy vagy két párkánnyal rezezéshez igazodónak látszik, de ennek nyomát egy példányon sem fedezni fel. Vörös (Szl88, Szl89, Szl74) és fekete (Szl90-Szl96) színekben készültek. Az előkerült példányok méretei igen közeliek, legfennebb 1-3 mm-es eltérésekkel. Egyiket W HELLER bélyegzővel (Szl92) illették nyaka jobboldalán, mely pesti gyártásról tanúskodik. A negyedelt mezős típus keltezését W. Heller személyénél (1808 k.-l889, aki e németes névalakot élete delén túl talán pipáin sem használta) jobban segíti, hogy e példánya két másik típustársával (Szl91, Szl93) együtt L. Schlesinger (1810 k.-l883) (Sz209), M. Hönig özvegye (Szl84, 1867 után) és Friedreich (Szl86, 1849 előtt vagy 1867 után) pipáival és két kávéházi pipával (Sz218-219) egy régészeti egységből kerültek ki. Ennek alapján (feltéve, hogy a névbélyegzőket a tulajdonos halála után nem használták) hozzávetőleg 1867-1883 közé tehetők e darabok, ami a típus többi tagjának tágabb időbeli megjelenését nem korlátozza. A Szl97 kissé szélesedő, hengeres fejét sűrű, vékony függőleges bordázás fedi, alul-fölül körbefutó, vízszintes bordákkal lezárva. A fej felső pereme üres, ide került a rézgyűrű, arra pedig a félgömbös, kétlyukú kupak. A kerek nyakgyűrűt két barázda futja körbe, a szárnyílást kis sugárirányú bordácskák övezik. A Szl98 magas, szélesedő hengeres kéményét felül lépcsősen kiugró, erős párkány zárja, melyre a rezezés kapaszkodik. A kéménypalást felső harmadát finom, függőleges bordázás fedi, alatta kiemelkedő nyelv és háromszög alakok váltakozásából álló öv. A fej szemből nézeti oldalán pecsételt kép: rozettából kihajtó levelekkel, feljebb legyezőszerűen szétterülő levelek. A köztük fatörzsnek kinéző elem a varratvonal elsimítatlan része. E motívumok a Debrecenből ismert díszítőelemekkel mutatnak szoros rokonságot. 1 8 A nyak-fej könyökszerűen, viszonylag hegyes szögben találkozik. A nyakgyűrü hátul peremes, a hengeres részén rézpánt. A Szl99 kéménye kisebb kiugrású párkányként végződik, melyre a rezezés is került. Alatta a kémény felső harmadát finom, függőleges bordázás takarja, alatta felváltva átlós rácsú övek és füzérszerű (íves, fogazott) motívumok övei következnek. A rezezéssel fedett nyakgyűrű hengeres. E három pipát a fej részleges vagy teljes függőleges bordázása, szerényebb, mértéktartó díszítése régebbinek, vagy céhes keretek közt készültnek mutatja. A Szl98 peremes nyakgyűrűje, modellből származó dombordísze viszont már gyári jegyeket jelentenek. A Sz200 kissé táguló, hengeres kéményének felső részét vízszintes bordák, alsó felét függőleges, hármas vonalkötegek díszítik. E kötegek közt helyezkedik el a fej 1 7 Ridovics Anna 2005. 26, 11. sz. 1 8 Ecsedi István 1932. 91., 16. kép, 7-8 ábra. 275
