Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái II. 19. századi cseréppipák

kerül egy pecsétlőre e pipáiról híres város neve.

8 W. Heller végül Wolfgang Hellerrel volt azonosítható, aki Pesten volt pipagyáros, később Heller Farkas alakban használta nevét. 1889-ben halt meg, 81/82 éves korában.

9 A W. Heller nevével jelölt pipák talán működésének első szakaszából származnak, mivel utóbb átért a magyar névhasználatra, s elképzelhető, hogy ez pecsétlőin is jelentkezett - bár ilyen benyomat még nem ismert. A selmeci minták átvételéhez csak példányok kellettek, a technikai tudás megszerzésében mühelybeli -, de nem feltétlenül selmeci - tanulóéveket feltételezhetünk, melyek az ismeretek műhelyek közti terjedésének egyelőre ismeretlen folyamatába és pontjához kapcsolódtak. Két példány képviseli a legszélesebb körben elterjedt Selmecbányái formát. A Szl84 kagylószerü megformálása (Pecten) a nyak alján a nyakgyürűtől kiindulva a csészében teljesedik ki, vízszintes vonal mentén érve véget a fej tövénél. Felette nyolcszögletű fej csonkja. A tűztér fenekén benyomott keresztalakú mélyítés. A nyakgyűrű sík korong, pereme ferdén, sűrűn recézett. Nyakának jobbján M HÖNIG We / SCHEMNITZ (azaz M. Hönig Witwe=özvegye), balján körmezőben koronás, azaz kiscímer pecsétje (részletei nem vehetők ki). A kiscímer 1849-et követően amikor még Hönig Mihály él - a kiegyezéstől válik újra hivatalos állami jelképünké, tehát a pipa 1867 utáni (rebellis használata valószínűtlen). A felszíne szürke, törésénél fakó vörös, bevonat nélkül. A Szl85 nyolcszögletű magas kéménye csaknem ép. A korongos nyakgyűrű a szárnyílás felé kúposán záródik. A nyak jobbján ZACHAR K / SELMECZ feliratú pecsét, balján Selmecbánya címere, a fej jobboldalán alul PRIVI/ LEGIRT függőlegesen elhelyezett, csaknem kör alakú pecsét." Minden pecsétet bearanyoztak. A felszín vörös-fekete, foltosán márványozott. A típus meghatározó eleme, a kagylós alj korábban már Ahnert mester kezéből is kikerült. Ott a kagylós megformálás szintén a nyakgyűrü közelében indul, ám a sugarak lépcsőzetesen egyre magasabbra fútnak a fejen, a varratvonal felé haladva.

1

2 8 Selmecbánya nevével való visszaélésre számos példát közölt Nagy Zoltán, 2001. ' A pesti neológ izraelita egyház anyakönyvében öt 1853-ban Wolfgang Heller „Pipa csináló"-ként említik, 1889-ben pedig Heller Farkas pipagyárosként. Halálakor a Vasárnapi Újság tekintélyes józsefvárosi polgárként emlékezik meg róla (1889. 17. szám (ápr. 28.), 278). F. Heller 1831 óta működő pesti pipagyára 1885-ben 22 munkással dolgozott (idézi Morgenroth, Walter 2001. 54.). 1

0 A Hönig-mühelyt 1810-ben alapították (idézi Morgenroth, Walter 2001. 54.). Az 1848-as honvédtisztek ábrázolásain már megjelenik Hönig Mihály klasszikus pipatípusa. 1852-53-ban amerikai megrendelést utasít vissza. Utóbb fia, majd özvegye vitte tovább az üzemet (Levárdy Ferenc 1994. 103, 106.). A pecsétlők (M HÖNIG SOHN, M HÖNIG FIA, M HÖNIG WE) értelmével ellenkező az az állítás, miszerint Anton Hönig mühelyalapítót követte volna özvegye (Lovásová, Eva 2000. 40.), e tévedés mégis továbbterjedt (Gaőic, Divna 2009. 14). A műhely tulajdonosi időrendjének megismerése lehetővé tenné a pecsétlők alapján való pontosabb keltezést. Az üzemet 1885 körül Pohl József vette át (idézi Morgenroth, W. 2001. 54.). " Ugyanezen pecsétekkel Pápáról ismeretes Zachar hengeres kéményű pipája (Nagy Zoltán 2001. LXX. tábla, Pl). Zachar Károlyról pontosabb életrajzi adatok vannak. 1852-1925-ig élt (Takács Tibor 1979. 267.). A műhelyét 1880-ban alapította (idézi Morgenroth, Walter 2000. 57.). Az a megállapítás, hogy Zachar 1860-as években az egyik vezető Selmecbányái mester lett volna (Levárdy Ferenc 1994. 106., feltehetően Takács Tibor 1979. 267. nyomán), születésének éve alapján is tévesnek bizonyult. Zachar 1891-ben társul veszi Helmut Grammatikot, ami pecsétjein is megjelenik (Takács Tibor 1979, 267-268.). 1

2 Takács Tibor 1979. 6. kép, felső példány. E megformálás rokon német metszeteken ún. Rákóczinak és debreceninek nevezett és ábrázolt formák kagylós fenékkiképzésével (Levárdy Ferenc 1994. 102.). 273