Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái II. 19. századi cseréppipák

A szegedi vár pipái II. 19. századi cseréppipák KONDOROSY SZABOLCS (Budapest) Bár a hazai cseréppipák tipológiai feltérképezésének első lépése a néprajz irányából történt,

1 ám a régészeti lelet-együttesek újabban nekilendülő feldolgozása nyomán a senkiföldjének számító XVIII. századról a föld alól előkerült tárgyak vallomásából bontakozott ki vázlatos rajz, s az a sajátos helyzet állt elő, hogy ma éppen a 19. századi anyagról tudunk viszonylag keveset. E hiányt némiképp enyhíti a dunántúli műhelyekről (gyárakról) és - szemelvényesen - típusaikról kirajzolódó kép Nagy Zoltán monográfiájának köszönhetően,

2 mely majdan további ottani példányok és gyűjteményi anyagok teljes közlésén alapuló, rendszerezett kutatás kiinduló pontjául szolgál. Nagyon hiányoznak Selmecbánya, Debrecen, Podrecs, Óbuda, Pest s a t. pipaművességét úttörő módon vagy alaposabban feltáró munkák. Mindezek alapján természetes, hogy meglehetősen kevés adat van eddig arról is, hogy az egyes pipagyárak avagy egyes mesterek termékei az ország különböző területein az idők folyamán a piac mekkora hányadát tudták elfoglalni. A tapasztalat szerint kisebb anyagközlések is nagymértékben segíthetnek e hiányosságokon. Az anyag Jelen anyag több mint felét a szegedi vár ásatásának 2005-2006-ban előkerült, 19. századra keltezhető 26 pipája teszi ki. Ezekkel egyidejű az a 22 példány, mely a múzeum néprajzi gyűjteményéből került ki. E 48 darab' kettős eredete az anyag megtartásán jól tükröződik: a néprajzi gyűjteményben csaknem ép példányok vannak, míg a régészeti leletek közt fél-háromnegyedrészt megmaradt példányok is ritkák. Ugyanakkor a néprajzi leltárkönyv alig tartalmaz keltezéshez használható feljegyzést, sőt sokszor az is bizonytalan egy-egy pipáról, hogy Szegeden használták-e vagy magángyűjtemény részeként került ide. A régészeti darabokról - bár feltöltési rétegekből kerültek napvilágra - kronológiailag értékelhető adatok adódtak, legalább egymáshoz való korukat illetően. Tárgyalásuk során a nagyobb műhelyek, műhelycsaládok szerint haladunk, a mesterjegy nélküli daraboknál azonban ebben adódik némi bizonytalanság. 1 Ecsedi István 1932. 2 Nagy Zoltán 2001. ' A néprajzi gyűjtemény két, idetartozó pipája 2010. májusában nem volt a gyűjteményben (ltsz.: 70.13.15 és 80.3.2), így közlésük most elmarad. A pipákra az előző tanulmány rendszerét folytatva Szl80-tól Sz227-ig futó jel hivatkozik. Nevezéktanukat illetően ld. Kondorosy Szabolcs 2008. 357, I. tábla, 1. kép. 271