Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Kerekes Ibolya: Török hatások a tápai gyékényszövésben?
függesztett szőnyegeket. Gyékény szavunk jóval a honfoglalás előtt kerülhetett a magyar szókészletbe. Az eredetileg feltehetően yegän/jekän ill. yikän/jikän alakban átvett szó az elmúlt évszázadok alatt csekély alakváltozáson ment keresztül. Ótörök eredete ezért egyértelműen bizonyítottnak mondható. Szent László királyunk kortársának, Mahmüd alKäs gar inak 5 2 1072-74-ből származó Divanü Lűgat-it-Türk címet viselő török-arab szótára is még ugyanebben az alakban örökítette meg az akkori török szóhasználatot. Az Oszmán Birodalom idejére az eredeti változat azonban már kikopott a köztörök nyelvből, helyét az arab hasir vette át, s ez él ma is. A hódoltság idején Szegeden berendezkedő „török" népesség nagy valószínűséggel az arab eredetű hasir szót hozta magával, míg Tápén akkor és azóta is az ótörök eredetű gyékényt ismerték és használták. Ha a hasir kifejezést nem is vették át a törököktől a növény és a belőle készült szövet együttes megnevezésére, de helyi szókincsükben ma is jelen van egy melegágyi takaró jelentéssel bíró haszura/hacura szó. 5 3 Mivel a 20. század közepe előtt nem vizsgálták a tápai gyékényszövés szókincsét, nem tudhatjuk, mikor, hogyan kerülhetett be a helyi szókészletbe. Ha arra gondolunk, hogy a dohánytermesztés a török kertkultúra részeként balkáni közvetítéssel került erre a tájra 5 4, nem lepődhetünk meg a hasonlóságon. Az 1,6 m széles, 2-3 m hosszú, ritkaszövésü szövetet a 20. században haszurának, félkufásnak és bolgárgyékénynek nevezték. Ezt a típust elsősorban bolgárkertészek számára készítették akkoriban a tápai asszonyok. A bolgárkertészetek megjelenése előtt talán már a szegedalsóvárosi és az onnan kirajzott dohánykertészek is használhattak hasonló szöveteket palántáik védelmében? Lehet, hogy már a hódoltság idején érkezhettek ilyen tárgytípusra szóló megrendelések? Vagy valóban szerb-horvát átvétel, amely a bolgárkertészek révén honosodott meg? 5 5 Ma már aligha állapítható meg pontosan. Az viszont talán rögzítésre érdemes, hogy napjainkban is ismerik a szót Tápén. S nem csak ismerik, de a mai gyékényszövő asszonyok nagy ritkán megrendelést is kapnak haszura készítésére egy-egy kertészettől. Magam szintén tanulmányozhattam ilyen ritkásabb szövésű, 1,6 m x kb. 2,5 m méretű, a növény vastagabb leveleiből készülő gyékényszőnyeg szövését Bolvadinben. Ezt a tárgytípust nagy számban vásárolják föl a helyi kereskedők, és adják tovább - többek mellett - építési vállalkozóknak, akik a frissen készült betonozást védik vele a fagyoktól. Tápéhoz hasonlóan Bolvadinben - és Törökország több pontján - csak férfiak mennek gyékényt vágni. Munkaszervezetük, öltözetük, eszközeik, a vágás-, hazaszállítás folyamata nagyjából megegyezik a két vizsgált településen. Mindkét helyen aszszonyok szőnek. Tápén mára emlékké lett az a hagyományos technika, amit a mai Törökországban még napi gyakorlatként tanulmányozhat a kutató. Földbevert, kb. 50 cm magas karókra (kazik) erősített két átalfára (siyirgi) vetik fel a vékony gyékényszálakból sodort felvetőszálat, ijant (ip, esme). A felvetőszálak közé jobbról és balról 5 2 Mahmüd al-Käsgari 1005/1008 ? - 1102 5 3 Ilia Mihály - Juhász Antal 1960. 172. 5 4 Takács Lajos 1964.; Bálint Sándor 1976. 601. 5 5 Vö. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára II. kötet 1970. 70.; Magyar Néprajzi Lexikon II. 884. Használatáról: Somogyi Imre: Kertmagyarország felé. Budapest (Hétkrajcár Kiadó és Püski Kiadó) 1997. 29-42. 24
