Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

N. Szabó Magdolna: Alsóvárosi háztörténet. Fejezetek egy napsugaras ház életéből építéstől napjainkig

Rendszerint a századforduló, illetve az első világháború táján következnek be nagyobb átalakítások a meglévő házakon, ez vonatkozik a típustervek szerint épülőkre is. Az egységesnek tetsző házak tömegét tovább tagolják Alsóvároson. Egyik legjellemzőbb átépítés az ereszei utólagos beépítése az utca felől, ahol a korábbi szárazbejárat helyére ablak kerül, s az udvari falazással újabb lakóhelyiséget nyernek. A konyhai szabadtüzhely használata mellett vagy azt kiváltva egy modernebb főzőberendezéssel - mint a sárból rakott, majd a készen kapható sparhelt - lehetőség nyílt arra, hogy az udvar felé bővülő helyiségből konyha, nyárikonyha alakuljon. A tisztaszoba felé ajtót vágtak, így külön bejáratú, szoba+konyhás lakrészt nyertek, míg a régi szabadkéményes konyha és pitvar, illetve az onnan nyíló hátsó szoba együtteséből újabb lakóteret alakíthattak ki, biztosítva ezzel több generáció együttélését. Ilyen típusú átalakításra több alsóvárosi példa is rámutat, a Nyíl utcai is ezt a tipikus megoldást érzékelteti. A Szabadság téri porta a mai napig egyazon család és leszármazottainak tulajdonában volt és van. Az építtető ugyan idegen, tőle vásárolta meg a Vecsernyés család a még újnak tekinthető házat a század fordulójának valamelyik évében, majd bővítették és alakították a saját igényeiknek megfelelően. 1880 augusztusában kérte Szél Ferenc és neje, Révész Anna az építési engedélyt.

6 A lakhatásit azonban csak 6 évvel később, 1886 elején kapták meg, minden bizonnyal ez volt az építkezés befejezésének dátuma.

7 Ha a ház építéstörténetében kronologikusan haladunk, a legkorábbi szakaszban az „Aa" típustervhez való alkalmazkodást láthatjuk. A Lechner-féle leírásoknak megfelelően egy háromosztatú, soros elrendezésű lakóház épült a Szabadság téren szoba, konyha és kamra beosztással.

8 Bár e típusterv mellesleg az egyszerűbb deszkaoromzat kialakítását vázolja, ettől az építtetők gyakran eltértek és díszesebb, napsugaras oromzatot rendeltek az ácsmestertől. Az építő mesteremberek tudása és ízlése - melyet elsősorban a paraszti környezet és életmód befolyásolt - jelentősen alakította a napsugárdíszek jellegét, stílusát. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül egyéni szerepüket a jellegzetes alsóvárosi oromzat terjedésében, kialakításának módjában. Az utcára véggel épített lakóház alaprajza szerint a tisztaszoba két ablakkal nézett az utca felé. A szoba kezdetben földes volt (házföld), melyet hetenként tehéngané, sárgaföld és víz keverékével kentek, fényesítettek (mázoltak). A ház bejárata középen a pitvarba nyílik. Attól balra a tisztaszoba, jobbra a kamra, vagy másik lakószoba, kisház. Sajnos a Szabadság téri lakóház konyhahasználatának történetét, a pitvar átalakításai sem visszaemlékezésekből, sem más dokumentumokból nem követhetők nyomon. A konyha az építés idején a korszaknak megfelelően szabadtüzhellyel rendelkezhetett. A főzéskor, sütéskor keletkező füstöt rendszerint csonka gúla formájú kémény vezette el. A tulajdonképpeni főzőhelyet egy felső füstfogó falszakasz - „ellenzőfal", népies nevén tányértartó fal, szemöldök - rekesztette el.

9 Ez volt az úgyneve6 A „Csekély köz 1140. számra, III. ker." Csongrád Megyei Levéltár ÉTK 13434/880 Csongrád Megyei Levéltár ÉTK 3394/886 Az építési jegyzőkönyv tanúsága szerint, mely rögzíti az „Aa alatt bemutatott terv szerint"-i építést. Csongrád Megyei Levéltár ÉTK 2348/880 9 BálintS. 1976 [1977] 269. 245