Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Grynaeus Tamás: Makó és környéke hagyományos orvoslása III.
A keresztvetés, keresztezés egyrészt a gyógyító müvelet vallásos jellegét - áhítatát jelzi, másrészt a betegséggel szembeszálló, magosabb hatalmasságot idézi (szemverés, nehezen induló gyerek, csomó, pattanás, árpa, nyakfog, szúnyogcsípés, disznóféreg stb.). A kerekítés a bezárást, körülhatárolást jelképezi (árpa, gilva, csomó, pokolkelet, szemölcs, ficam stb.). Hasonló a megkerülés (árpa, tyúktetü, nehezen beszélő gyerek stb.) is. Az abroncson (rontás), perecen (ebag), létra grádicsai között (dadogós, nehezen eljáró gyerek) átbújtatás az új, gyógyult állapotba jutást, „újjászületést" jelképezi. A lesöprés, lemosás (szemölcs, szeplő) nem szorul magyarázatra, az elveszítés (hideglelés) kiábrázolása sem. A lehellés, megfúvás, huhogtatás a ficam és fogfájás gyógyításában kapnak szerepet (ez az amiképpen-aképpen formulával valamelyik gyógyító hatalmasság erejének megidézését jelenti); a kaszálás, levágás, aratás az árpáéban; a lemosás-letörlés a szemverésében. Eltávolítás a célja az elküldésnek, máshová küldésnek (szemölcs, szemverés, fekete fődbe - ld. fentebb; főd mélységébe, pokol mélységes fenekére, az ördögök gyomrába - hideglelés; fehér lóba - árpa, Szent János szemire - árpa); elvitetésnek (anthropomorf babával: gilva, szemölcs; kutyával: szemölcs; vízzel - szemverés lemosása, Maros vizével: melankólia, kicsattogott bőr, házastársak boldogsága; széllel - szemverés; (új)holddal - szemölcs, csomó; „három királlyal" - szemölcs). Ilyen cselekmény a háztetőre, háztetőn át dobás, öntés (árpa, torokfájás, rüh, későn kezd beszélni stb.), kútba dobás (árpa), elásás (csepegőbe, ganéjba, kerítés tövéhez), elriasztás (dög) és az átragasztás (másra ragasztás: gilva, kelés, franc, szemölcs, fink, ütött seb) is. (Ennek egyik különleges esete, az elküldés és átragasztás együttese az, amikor a szeplőt arcáról a hóna alá „ragasztja át". A másik: amikor a betegség keletkezése, illetve másra átragadása a beteg ember kinevetésének büntetése: finkő, gilva). Valószínűleg a visszálás, visszafordítás (vö. visszafelé számlálás!) gesztusa minden visszakézből, visszakézzel, vissza-nemnézve, háttal, hátrafelé, balkézzel végzett művelet (árpa, gilva, torokfájás, kisméretű tojás szomszédba dobása). És végül a legszebb emberi gesztus, amikor hitük szerint a betegség a gyógyítóra száll: önkéntes átvállalás (szemverés), a gyógyító kezd el könnyezni, ásítozni, „rossz lesz a gyomra", fáradt, álmos lesz. 15 6 Vannak azután olyan teendők, melyeket szótalan kell végezni (pl. gilva). Ez egyrészt jelezheti az akció komolyságát, másrészt felhívja a környezet figyelmét („itt valami történik") kiváltva aggódó, együtt érző - esetleg kárörvendő - érzelmi reakcióját. Ide sorolható még a letagadás is (árpa: „Hazudsz!", „Nem az!"). Szimbolikus-mágikus jelentése-jelentősége van annak is, hogy bizonyos gesztusokat meghatározott irányban szabad csak végezni (pl. kelő nap felé fordulva eldobott babák, újhold felé fordulás [szemölcs, gilva], gilva kerekítésére használt pénzt napnyugta felé kell eldobni, illetve elrúgni, hogy ne ártson a pénz fölvevőjének), a kenyér megmaradt mosdató vizét napkelet felé kell a tetőre önteni (tanuljon meg beszélni). Számok A hagyományos gyógyításokban leggyakrabban előforduló számok 3, (5), 7, 9, (13), 7x7. 15 6 Grynaeus 1998, 147-148. 219
