Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Grynaeus Tamás: Makó és környéke hagyományos orvoslása III.

említ egy bizonyos Mári nénit, aki szemverést ráolvasással, szőrös gyereket fürösztéssel gyógyított,

13

6 de a leírásból nem derül ki, hogy e két személy azonos-e vagy sem. Részletesebben ismerjük az utolsó még orvosló tevékenységet végző kiszombori borbély tevékenységét. (Harmatos [Haska] József *1905; Oroszlámoson tanult egy bizonyos Franci borbélynál érvágást, köpűrakást, sebellátást és foghúzást.)

13

7 Apátfalván szemverésre, ijedtségre, rándulásra, ficemödésre ráimádkozó, helyretevő asszonyok egész sorát ismerjük: Fejes D. Jánosné, Kiss Ilona (1890-1964); Ferencsik Józsefné, Németh Viktória (*1895) ijedtségre imádkozott rá; anyósa (* 1847) után. Veréb Mihályné, Szentesi Vera (*1899) Közvetlenül a századforduló után születettek között hárman is: Langó Ernőné, Farkas Katalin (*1903) Juhász Lászlóné, Langó Julianna (*1905), édesanyja is foglalkozott ólomöntéssel; Gila Mihályné, Ördögh Rozália (*1905), majd Fejesné unokahúga és tanítványa: Pintér Györgyné, Simon Veronika (*1930) (nőágon öröklődő tudás) Az 1894-ben született Fejes József, édesanyja és anyai nagyapja egymás után tudtak helyreigazítani,

13

8 (Generációnként váltakozó neműek, mindegyikük hetedik gyerek volt. Vö. Kiszombor!) Szilágyi Sándorné nagyanyja „tanyai szülésznő volt, 93 éves korában halt mög. Gyógyítani nagyon tudott. "

13

9 Az apátfalvi gyógyítók feltűnően nagy száma valószínűleg csak látszat: e község orvosló hagyományairól számos - a többinél jóval több! - részletes és jó színvonalú gyűjtéssel rendelkezünk. A név szerint ismert hagyományos gyógyítók listájából igazolódik az ismert megállapítás,

14

0 hogy túlnyomó többségük nő (asszony) volt. A fölsorolásból láthatunk példákat a családban öröklődésről is. A Rigler-jelentésben is a nyelvcsap leeséséi gyógyító vetulaVxóX esik szó (öregasszony). Csanád vármegyében a 18. sz. végén működött bábákról is Rigler Zsigmond jelentéseiből tájékozódhatunk, Makó különböző képzettségű bábáiról (paraszt-, cédulás-, okleveles bába) Markos Gyöngyi írt részletesen. A szülésznői tevékenységen kívül a fülkifürás is az ő tisztük volt, némelyikük ficamok helyretevésével is foglalkozott. A bábák mellett még egy, jellegzetesen és hagyományosan női nemhez kötött gyógyító szerepről tudunk: a szemverést is mindig csak asszonyok gyógyíthatták (vették le - egyetlen kivétellel): a mosdatás után pöndöle visszájával kellett megtörölnie. A Szent Antal tüze gyógyítása viszont többnyire férfi nemhez kötött: egy kivétellel csak Antal nevüek végezték. A gyógyító műveleteket-beavatkozásokat végző borbélyok is mind férfiak voltak. 13

6 Polner 1978, 119. 1

7 Grynaeus, közlés alatt (A kézirat 2007-ben készült - szerk.) 13

8 Polner 1985 a, 22-23,37. 13

9 Polner 1995,35. 14

0 MFM NA 809-81,3. 213