Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Grynaeus Tamás: Makó és környéke hagyományos orvoslása III.
szeszorított heregyökeret (ondózsinór) a cserepcsík síkja fölött kb. fél cm-rel elvágta. A cserepcsíkot egy nap után vették le. M. Takács József érvágóit (marhához nagyobb, lóhoz kisebb méretű) helyi kovácsok készítették. A műveletet nyaki visszéren végezték. 2 5 A bal kézben fogott érvágó tollát az érre helyezve, az eszköz homorú oldalát a jobb kezükben lévő érvágó ütővel megütve bevágták az eret. Mikor elegendőnek ítélték a vér mennyiségét, a kötelet meglazították. Igen érdekes a sebzárás-vérzéscsillapítás: a sebet gombostűvel átszúrták, majd ló sörényéből vett 3-4 szállal körülkötötték. M Csanádpalotai adat szerint lovat kovács erelte, éles szerszámmal, nyakát madzaggal kötötte el. 2 6 Cspal Asztalos P. Kálmán részletesen is leírja: nyakán, érvágóval és ütőfával végzi kovács, a kifolyt rossz vért kezén vagy üvegen vizsgálja, „savós-e még a vér, elköthető-e már? " A két sebszélt tűvel összefűzi, ez alatt lószőrrel szorosan körülköti, egy nap után ezt leveszi. Még az 1910-es években is így csinálta, ló zabálása miatt. Hosszú út után hirtelen sokat iszik, megzabál: nem eszik, fekszik-kel. Vagy akkor történik meg, ha csak hébe-hóba kapott szemes abrakot. 2 7 Cspal ,, Ny Hallása vót a jószágnak, meg van nyilallva" - karácsonyi „szentölt abrosszá mégcsapkodik, mégverik ". Ha csömörve van a jószág, húsvéti szentelt disznólapockával mégnyomkodják, 2 8 Apf „Mögficamodott a ló lába", mögcsuklott, „kimönt a helyibül". „Nem bírt a ló mönni, annyira sántított. En szépen ráimádkoztam a ló lábára. A gazdája fogta a lábát: Mikor az Úrjézus Krisztus a fődön járt, utazott, szamarának lába megficamodott. Arra mönt szent Lucer Márton, Szent szájával fújogatta: In inhön álljon, Vér vérhen, hús húshon álljon, Úgy álljon, mint mikor az Úrjézus mögteremtötte. (Emberre is hasonló baj esetén ugyanezt mondja el; Gyenge Mátyásné, Bakai Ilona, * 1890) 2 9 Apf Szokatlan (kicsit parodisztikusnak tűnő, és a fizetség kérdését is érintő) variánsa a kiszombori Szent Dávid imája (tehén kificamodott lábára imádkozta egy öreg néni): Szent kezivel simogatta Szent szájával huhogtatta: Phü, phű, phű! Ha fizetsz, használjon, Ha nem fizetsz, haggy fájjon! Fizetni nem kő, Csinálsz égy kétkilós sajtot. Búzát is adsz, Csak magra. " 5 Az idézett tanulmány „ütőeret" mond, ez nyilvánvaló félreértés, ezt ui. nem kellene „nyakán átvetett kötéllel elszorítani". 2 6 Nagyfalusi EA 24 356, 29. 2 7 Asztalos EA 19 922, 8. 2 8 Polner 1978, 101. 2 9 Ferenczi 1977, 342-342. (1969. évi gyűjt.) 200
