Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Purgel Nóra: Vallási közösségek egy dél-alföldi faluban 1930-1950 között. Adatok a szegvári KALOT és KALÁSZ történetéhez

a Teréz-körúton állítólag egy KALOT legény lelőtt egy szovjet katonát. A hivatalos közlemények tele voltak erőltetett megállapításokkal, amelyekkel az egyesület központja által megjelentetett „Mi van a KALOT pöre mögött?" című röpirat szembehelyezkedett. A rendelet összesen 220 egyesületet érintett köztük a KALOT-ot, KALÁSZ-t, a Kolping-féle Katolikus Legényegyleteket, a Magyar Cserkész Szövetséget és más vallási alapon szerveződő egyesületet is. A KALOT-nak ekkor 631 helyi csoportja és több mint 100 ezer tagja volt; a KALÁSZ-nak 576 csoportját számolták fel. A Magyar Közlöny szerint 1946. július 18. és 27. között a KALOT 611 helyi r . 29 szervezetét oszlatták fel, az Uj Ember augusztus 4-i száma szerint 631-et. Az egyesületi élet megszűnése Szegváron sem egyik pillanatról a másikra történt. Olyan erős szálak fűzték egymáshoz az egyesületi tagokat (közös élmények, személyes kapcsolatok, hasonló életforma), hogy még néhány hónapig megtalálták a működés formáit. Adatközlőim szerint az apácák eltávolítása a faluból, a vezető egyéniségek ellehetetlenítése és hiánya volt a legfőbb oka, hogy elhaltak az efféle közösségek. A szegvári KALOT is próbálta megtartani a működés kereteit, de Pusztai János egykori egyesületi jegyző szerint a legnagyobb gondot a legények besorozása okozta: egykorúak voltak, így nem maradt, aki az összejövetelekre elmenjen. A lánykörök esetében is hasonló okok vezettek a megszűnéshez: senki nem vállalta a körök vezetését, összefogását. Másrészt vélhetően, ha a férfiak nem voltak otthon, akkor helyt kellett állniuk az otthon maradottaknak mind a női, mind a férfi munkákban, így a szabadidejük is csökkent, nem tudtak elmenni a gyűlésekre. Ma már az élő tagok is csak nosztalgiával emlékeznek vissza a régi egyesületi évekre. Szívesen mesélnek róla, és többen említették, hogy napjainkban nem lehetne összekovácsolni hasonló közösséget: „ma már nem olyan világot élünk", a felfogás, az életvitel és a hozzáállás teljesen különbözik az akkori időktől. Manapság a helyi fiatalok kevésbé hajlanak a közösségi életre, legfőképpen vallási kereteken belül, ami részben neveltetésükből adódik. Ennek ellenére néhány templomba járó fiatal egyesületté szervezése már szóba került, ám ennek sikerességét a jövő dönti el. Adatközlők: Berkecz Miklósné szül. Gila Veronika (sz.: Szegvár, 1927.) Kórógyi Antalné szül. Bihari Julianna (sz.: Fábiánsebestyén, 1931.) Purgel Mátyásné szül. Tóth Mária Anna (sz.: Szegvár, 1926.) Pusztai János (sz.: Szegvár, 1923.) Tóth Lászlóné szül. Berezvai Jusztina (sz.: Szegvár, 1923.) Levéltári forrás: Csongrád Vármegye Egyesületi Alapszabályának betűsoros tárgymutatója. C.27. IV. 427. Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára. 2

8 Babóthy Ferenc 1990. 36. 2

9 Balogh Margit 1998.201. 195