Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Nagy Netta: Paraszti magatartásformák, túlélési módszerek a homokhátsági falvakban a beszolgáltatás éveiben, 1945-1956 között
Ennek ellenére a tanyavilágban voltak olyan malmok, ahol „feketeőrlést" is végeztek. „Egyszerre bontottuk föl a vermet, szépen kiszeleltük és vittük a malomba, kicseréltük lisztért. Maszek volt akkor még a malmos, ott nem ellenőrizték, ki hány mázsát őrölt meg. "(V. Ö.) Olykor azonban a paraszti leleményesség is közbeszólt. Nem egyedi jelenség, hogy a gabonát nem a malomba vitték, hanem megdarálták, darálóból egyébként is több volt a környéken és ezek kevésbé voltak szem előtt. „A beszolgáltatás, jegyrendszer idején eljártam Pálos túlsó végébe Barna Imre bácsiékhoz dolgozni, akinek cséplőgépe volt. Szólt, hogy lányok gyertek dolgozni. De kenyeret vinni kellett, mert mindenkinek megvolt a maga fejadagja, és a gazda nem tudott adni. Imre bácsinál azért más volt a helyzet, nem szegényember volt éppen, meg szeretett barkácsolni is. Nem esett kétségbe, hogy most már éhen halunk. Volt neki egy darálója, amit lóval hajtottak, a ló ment körbe-körbe, és amikor már volt egy szakajtónyi liszt, akkor mondta Imre bácsi, hogy na Erzsikém gyere süssél kenyeret. Imre bácsi darált, én kiszitáltam, mire reggel lett kisült a kenyér, mire jött a többi napszámos. Mondta aztán Imre bácsi, hogy ne hozzatok kenyeret gyerekem, lesz itt az is. O meg mivel vadász volt, megfogta a mellé valót, fácánt, nyulat. Ettünk ugyan korpás-, meg kukoricáskenyeret is a boltból. Van egy sláger is, az ötvenes évek előtti időből, akkor még lány voltam: „ Ugye paraszt van itt hiba, a kenyerünk csupa korpa, kukorica, alkotmányos kukoricalisztből készül el a puliszka. "- úgy danoltuk, mint a bolond. De azután is megmaradt, megkóstoltatták a néppel, aztán meg rákényszerült. A boltba volt azért kenyér, de ahhoz jegy kellett. " (F. A-né) Ha valaki önellátó volt gabonából, a fejadagot megtarthatta viszont nem vásárolhatott kenyeret. Kenyérjegy csak az ellátatlanoknak járt, akik már éjszaka sorba álltak a boltok, pékségek előtt, hogy hozzájussanak a csekély adaghoz. A korabeli kommunista sajtó, és propaganda e téren is a kulákok ellen uszított: „Az ellenség ma közellátás formájában támad... A múlt héten az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a kulák ki a boltból hordta a kenyeret, otthon nagy mennyiségű lisztet tárolt és elvonta a dolgozók elől, mint pl. N. G. kulák, T. I. kulák fia, és még sokan mások. "hangzott el a kisteleki vb-titkár kultúrházi szónoklatában 1953 februárjában. 1 7 A Szegedi Járásbíróság illegális paprikaőrlés miatt ítélkezett, annak a 20 holdas balástyai gazdálkodónak az ügyében, aki 1951 szeptemberében 20 négyszögölön termesztett paprikájából 1,5 kg helyett 3 kg 20 dkg-ot őrölt meg saját részére famozsárban, ezzel a közellátás érdekeit veszélyeztette. Az ítéletben enyhítő körülményként szerepel, hogy: „A terhelt, mint dolgozó paraszt, nem ellensége a népi demokráciának. " így büntetése 600 forint pénzbüntetés és az őrölt paprika elkobzása lett. 1 8 ' CSML XXIII. 721/b. Kistelek Községi Tanács VB ülésének jegyzőkönyve 1953. február 8. CSML XXIII. 706. Balástya-Felsőközpont Községi Tanács VB iktatott iratok Szegedi Járásbíróság B.I. 28812/1951-4.sz. ítélete G. A. ellen közellátás érdekét veszélyeztető bűntett miatt. Ugyanekkor két röszkei kulák gazdát egy év börtönre, két másik röszkei lakost 3 ill. 4 hónap börtönre ítéltek őrölt paprika értékesítése miatt. Délvidéki Hírlap 1951. január 4. 161
