Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Mód László: „Ilyen még nem volt." Szőlészeti-borászati kiállítások Szegeden a 19. század végén és a 20. század elején
fel, hogy úgy a földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága, mint én meg voltunk győződve, hogy az egyesület a mostani kiállítással csak sikereit fogja szaporítani s jó példát mutat a többi hasonló egyesületeknek. " 7 0 A megnyitót követően a nagyközönség is birtokba vehette a bemutatót, amely szeptember 24-ig tartott nyitva, reggel és este 8 óra között. Az érdeklődők 10 fillér pohárdíj befizetése mellett megkóstolhatták a kiállított borokat és pezsgőket, amelyeket személyesen a termelőktől rendelhettek, illetve vásárolhattak meg, kiiktatva ezzel a kereskedőket. A Szegedi Napló a következőképpen számolt be a borkóstolóról, amelyet óriási érdeklődés kísért: „A borkóstolót kezdettől fogva a látogatók nagy tömege özönlötte el s a beküldött hordókból, a borkóstolásra szánt palackokból alig tudták a szép leányok a közönséget kielégíteni. Már az első órákban nagyobb bor bevételeket közvetített a kiállítási iroda és a fogyasztók között állandóan nagy kereslet mutatkozik a kínálattal szemben. A délutáni órákban a kiállítás helyisége szűknek bizonyult, úgy, hogy a rendező bizottság elhatározta, hogy a kiállítást és a borkóstolót a határidőn túl is nyitva tartja.(...) A borkóstolónak és a kiállításnak oly mozgalmas és színes képe volt már az első órákban is, hogy a rendező-bizottság nem várt sikerről számolhat be az ország gazdaközönségének." A borokat egy nagyméretű emelvényen lehetett megkóstolni, amelyen az érdeklődőknek helybeli lányok töltötték az italokat. Az első napon hat hordó és több száz palack fogyott el, ami jelzi az érdeklődés mértékét. Az egykorú sajtóbeszámoló a gyümölcskiállítást egy nagyszabású múzeumhoz hasonlította, ahol „a fajgyümölcsök százai névvel és felirattal kínálkoztak a nézőknek.'''' 1 2 A legnagyobb gyűjteménnyel Hankovszky Zsigmond, kecskeméti földbirtokos szerepelt, aki megközelítőleg 1000 darab gyümölcsöt állított ki, közöttük 1 kg-nál nehezebb körtékkel. Korponay Kornél, Kiss Ferenc fő-erdőtanácsos, illetve Kiskunhalas város bemutatója is széles választékot vonultatott fel, de nagy sikert aratott a szegedi gazdák csoportos kiállítása is, amelyről a Homoki Gazda a következőképpen számolt be: „Sok bámulója volt a szegedi gazdák csoportkiállításának is. A feketeszéli, zákányi, alsóközponti, röszkei és felsőtanyai gazdák külön csoportokban gyűjtötték össze a kiállított szőlő- és gyümölcseiket s örömmel konstatáltuk, hogy a szegedi gyümölcstermelés rohamosan halad és fejlődik s alig van már a mi talajunkra alkalmas fajgyümölcs, melyet gazdáink ne termelnének. " 7 3 A homoki fehér borok kategóriájában díszoklevéllel jutalmazták Mathiász Jánost (Katonatelep), Vermes Károlyt (Horgos), Vass Ádámot (Szabadka) illetve Fráter Zoltánt (Szeged), aranyérmet pedig a következő személyek és szervezetek kaptak: Gaál Ferenc (Palics), Evin Mihály (Bácsalmás), Hoffer József (Kiskunfélegyháza), László Zoltán (Szeged), a Ceglédi Bortermelők Első Pinceszövetkezete, Kecskeméti Bortermelők Első Pinceszövetkezete. Az ezüstéremmel kitüntetettek között számarányukat tekintve a szegedi valamint a szabadkai szőlőbirtokosok számítottak meghatározónak. Jó néhányan kaptak bronzérmet, dicsérő illetve elismerő oklevelet, akik között apostagi, szegedi, jászberényi, kiskunhalasi, hartyáni, újhartyáni, felsőpuszta" Homoki Gazda 1912. október. 4. 1 Szegedi Napló 1912. szeptember 24. 6. 2 Homoki Gazda 1912. október. 5. 7" Homoki Gazda 1912. október. 5. 115
