Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Mód László: „Ilyen még nem volt." Szőlészeti-borászati kiállítások Szegeden a 19. század végén és a 20. század elején

nyújtott áttekintést, Jablonowski József, a rovartani állomás igazgatója pedig a szőlőmolyról tartott előadást, amelyben a kártevő elleni védekezésre is kitért. Pettenkoffer Sándor

6

2 a homoki szőlők szüreteléséről és a borkezelésről beszélt az érdeklődőknek. Gerle Imre, a Szegedi Gazdasági Egyesület titkára, aki az eseménysorozat egyik fő szervezőjének számított, ismertette a megalakítandó egyesület célkitűzéseit és szervezeti felépítését. A borászati kongresszusra 399 tag jelentkezett, akiknek a döntő többségejelen volt az eseményen. A kongresszus mellett a másik kiemelkedő rendezvény az a szőlészeti-borászati kiállítás volt, amely a homoki szőlőművelés állapotát igyekezett bemutatni. A hegyvidéki szőlőbirtokosoknak is lehetőségük nyílt a megjelenésre, ám a boraikat a zsűri külön bírálta. A szervezők arra törekedtek, hogy egy-egy település szőlő- illetve bortermelői együtt, egy csoportban mutatkozzanak be. Ennek megfelelően például a helyi szőlőbirtokosok a „Szegedi borvidék kiállítása" nevet viselő egységben jelentek meg. Borvásárt is rendeztek ekkor, amelyre ausztriai és magyarországi kereskedőket hívtak meg azért, hogy népszerűsítsék a homoki borokat, és elősegítsék értékesítésüket. A kiállítást a szervezők négy részre, a homoki és hegyvidéki borok, valamint a homoki és hegyvidéki szőlők egységekre tagolták. Az első két kategóriában külön díjazták a fehér illetve a vörös borokat, a harmadikban és a negyedikben pedig a borés a csemegeszőlőket. Minden borféleségből három palackot kellett beküldeniük azoknak a termelőknek, akik a kiállításon szerettek volna bemutatkozni. Egyet közülük kiállítottak, a másikat a borbírálat során minősítették, a harmadikat pedig a borvásáron értékesítették. A fehér borokat rajnai, a vöröseket pedig bordói típusú üvegekben kellett a kiállítóknak eljuttatni, amelyeken a szervezők megkövetelték a tulajdonos, a származási hely, a fajta, az évjárat, illetve az eladásra szánt mennyiség és az ár feltüntetését. A kiállításon 300-an vettek részt, akik 560 borfajtát mutattak be, amelyeket a bíráló bizottság három napon keresztül minősített. A szőlészeti szekcióban 60 szőlőbirtokos képviseltette magát, akik 300 különféle termékkel jelentek meg. A rendezvényen egyes becslések szerint 6000 látogató fordult meg, akik a korábban megszokott gyakorlattal ellentétben megkóstolhatták a borokat

6

3, amiről a Szegedi Híradó a következőképpen számolt be: „Minden borkiállítás érdektelen a nagyközönségre nézve, ha a kiállításon csak az üvegeket, meg vignettákat és borkupakokat lehet megbámulni. A borkiállítás iránt érdeklődő azért megy a kiállításba, hogy ott megismerje a nevesebb termelők hamisíthatatlan, jól kezelt borait és ha vásárolni akar, közvetlenül a termelőknél tehesse és pedig úgy, hogy a bort előre ismerve, tudja, hogy mit vásárol. Erre való a borkóstoló. Aki látta Szegeden szeptember 25-én a kiállítás borkóstoló részében megfordult óriási tömeget, az tisztában van a kiállítási borkóstolók jövőjével. '

M A szervezők a kóstolás céljait szolgáló mennyiséget a nagyobb borvidékek h" Pettenkoffer Sándor (1868-1946) a felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyam elvégzése után 1897-től kezdett a borászat fejlesztése iránt intenzíven érdeklődni. 1915-től a budafoki iskola igazgatója lett, számos népszerűvé vált szakkönyvet írt. Erményi Magdolna, P. 1988b. 731-734. 6

3 Az alkalomra készített kóstoló poharak közül egy darab az esemény megnevezésével és időpontjának megjelölésével megtalálható Szanka József magángyűjteményében. 6

4 Szegedi Híradó 1910. szeptember 29. 7. 110