Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Mód László: „Ilyen még nem volt." Szőlészeti-borászati kiállítások Szegeden a 19. század végén és a 20. század elején
ka-Oportó 1898; Magyarka-Rizling 1894; Olaszrizling-Tramini 1886, 1888; Nagyburgundi-kadarka 1898; Nagyburgundi-Muscat de capucin 1898, Blonbousse-Burgundi 1898.) is készítettek. Szegeden kívül az alföldi borvidék települései közül Ócsa, Újfehértó, Kiskunfélegyháza, Baja, Kecskemét, Csengőd, Szabadka, Albertirsa, Törökbecse, Kunszentmiklós és Nagykőrös is képviseltette magát, ahonnan az egyéni kiállítók mellett a Nagykőrösi Kertészeti Egyesület is megjelent, amely 8 termelő borával mutatkozott be. Az italok döntő többsége különböző évjáratú, Kadarkából készített siller volt, amelyek mellé vegyes fehér, Olaszrizling, Vörös Izabella, Ezerjó és egy 1897-es Alicante bouchet társult. Az alföldi borvidék települései közül Csengőd és Kecskemét emelkedett ki, ahonnan több szőlőbirtokos érkezett a boraival. A Torontál vármegyei Törökbecséről származó Rohonczy Gida (Gedeon) 4 9 azért érdemel említést, mivel a borcímkéin 1899 után feltüntette a szegedi kiállításon elért eredményeket, melyek gazdaságának magas színvonalú szőlészeti-borászati tevékenységéről tanúskodtak. Ruszt városát egyetlen egy szőlőbirtokos, Frankendorfer Mátyás képviselte, aki nem a település különlegességének számító Furmint aszúval, hanem egy 1890-es évjáratú vörös borral jelent meg Szegeden. A versec-fehértemplomi borvidékről a Fehértemplomon tevékenykedő borászati egyesület 30-féle homoki bort állított ki, amelyek a Delibláti-homokpusztán létrehozott szőlőtelepekről származhattak. 5 0 A szekszárdi borvidéket több szőlőbirtokos képviselte Szegeden, akik közül gróf Apponyi Sándor érdemel feltétlenül említést. Lengyeli uradalmából 1895-ös Kadarkát és Merlot-t, 1894-es évjáratú Kékfrankost, illetve Burgundit valamint egy 1896-os Carbenet-t ( Cabernet) mutatott be. A gróf Sigray (Báró Augusz)-féle gazdaság egy szekszárdi vörös aszút is kiállított, amely az 1888-as évjáratból származott. Gróf Apponyi Sándorhoz hasonlóan Tóth Gyula is széles választékot vonultatott fel, hiszen két különböző évjáratú (1878, 1895) szekszárdi siller mellett egy 1895-ös szekszárdi vöröset, egy 1880-as apáti Rizlinget, egy 1897-es szekszárdi, illetve egy 1885-ös decsi Sárfehéret mutatott be. 8-féle fehér, vörös és siller borral jelent meg a kiállításon a zombai Willinger Márton, aki a szekszárd-börzsönyi határban elterülő Angyaldombon illetve Dúzson 115 kat. hold szőlőbirtokkal rendelkezett. A pécs-villányi borvidékről Teleki Zsigmond (6 borfajta), Gyimóthy Jákó (villányi szemelt vörös gyógybor) 5 1, illetve Orf Gáspár érdemel említést, akik közül az utóbbi 1892-es Cirfandlival és Rizlinggel, 189l-es Szilvánival, illetve egy 1897-es J' Rohonczy Gida az 1879. évi árvíz idején helyettes kormánybiztosként tevékenykedett, amiért magas rangú elismerésben részesült. Birtoka 650 kat. holdra terjedt ki, ahol 100 kat. holdon termesztett 120 különböző fajtájú szőlőt. Reiszig Ede é.n.. 549.; Marton Andor é.n. 216. " A Delibláti-homokpusztán először a fehértemplomiak kaptak földet, amit 1885-ben kezdtek betelepíteni szőlővel. Szakértelem hiányában az új ültetések nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, aminek jórészt az volt az oka, hogy a vesszőket forgatatlan földbe telepítették. Amikor forgatott talajjal próbálkoztak, akkor sikeresnek bizonyult az eredés, így a kiosztott 800 kat. holdból 60 kivételével virágzó ültetvényeket hoztak létre. Ezen felbuzdulva a homokpusztából több környékbeli település mintegy 20 000 kat. holdat kérvényezett telepítés céljából. 1890-ben a verseciek 1300, 1893-ban a fehértemplomiak 1557, a temeskubiniak 975, 1895-ben pedig a károlyfalviak kaptak 1000 holdat szőlőültetésre. Mód László-Simon András 2008. 75. 5 1 Csorna Zsigmond-Magyar László András 2007. 105
