A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Szűcs Judit. Maszlag János (1883–1966) öreg halász életrajza

gondozta. Október 5-én megnősült. Előtte tőle szokatlan „bőbeszédűséggel" leírja a lánykérés kálváriáját. (58-62.) Feleséget Magyartésről hozott. Erre volt a Maszlag családnak földje, átjártak azt művelni, így alakulhatott az ismeretség. Felesége szülei törpebirtokosok voltak. A leendő férj az Ék utca 7. számú házat vette meg Maszlag Tamástól. (Az eladó távoli rokon volt.) A kézzel írt adásvételi szerződést sokáig őrizték. (Önéletírásában bérelt lakást említ. Az előbbieket lánya mondta el. A bérelt lakást bizonyára rövid idő múlva felváltotta az újonnan vásárolt kis ház.) Élete folyamán ezt a kis házat alakította át, újította fel. Maszlag János és Sarusi Kis Mária (1886-1945) nyolc gyermeke élte meg a felnőttkort. 1907-ben Mária, 1909-ben János, 1912-ben Franciska, 1913-ban József, 1915-ben István, 1919-ben Sándor, 1921-ben Erzsébet és 1925-ben Etelka született. János halász, József hajókormányos, István kubikos, Sándor uszályos lett. A család gyermekeinek foglalkozása reprezentálja a városrész lakosainak jellemző kenyérkereseti lehetőségeit, halászok, hajósok és kubikosok lettek. Nősülése után 1914-ig, 23 és 29 éves kora között már felnőttként halászott. Erre az időszakra visszaemlékezve már tudatosan éli meg és ír a Tisza szabályozás és a halászati törvény érvénybe lépése utáni halászatról. 1914 nyarán bevonult Szegedre, a keleti fronton kerül hadifogságba néhány hónapon belül. A háborút szibériai hadifogságban élte át, szenvedte végig. Itt is életrevalósága: kapcsolatteremtő képessége, gyakorlatiassága mentette meg. Önéletírása a hadifogságból Szegedre érkezésével marad félbe. Hazatérve a Körösön, a környékbeli tanyákon rokonoknál bujkált. Nem akart vöröskatona lenni. A háború után újból a halászatból akart megélni, családját eltartani. Ebben az időben a Körösön, a bökényi duzzasztónál halászott sokáig, majd a Zalotai-sarokban horoggal, a Rác-Körösön varsával halászott. Halásztársai voltak Bori Gáspár, aki 2-3 évvel volt fiatalabb nála, Donka Sándor, aki hozzájuk hasonló korú, saját legöregebb, János nevű fia és Dányi Mihály, aki jóval idősebb volt náluk. Ezek a halászok mind az Ék utcában vagy a közeli utcákban, a Bel(ső)város nevű városrészben laktak. A nevezettekkel dolgozott együtt Maszlag János kerítőhálón. Esetenként még hívtak hatodikként valakit. Mészáros Jánostól hallottam: „Maszlag János... megválogatta, hogy kivel ment a vízre. Inkább télen hívott." (Mészáros János 1925-2004.) Öt - figyelembe véve életkorát - leghamarabb az 1940-es években hívhatta halászni. Legtöbbet használt kishalászati szerszámai voltak: horgok, varsák, kece. Az 1930-as évek elején Szabados József főbérlőtől albérlőként kivette a Körösön, Kunszentmárton közelében a Csönged nevű tavat. Két halásszal és gyermekeivel halászta. Szerszámokra a főbérlőtől kért kölcsönt. Hiába lett gazdag zsákmányuk, a bárkát idegenek fölverték, a halat ellopták. Időre nem tudta a kölcsönt fizetni, a főbérlő beperelte. Saját tőke nélkül albérlőként vállalkozása nem sikerült. A kis föld, szőlőbirtok mentette meg a családot ebben a helyzetben. 1930-as évek közepén Piroska János polgármester segítségével révész lett a Körös-toroknál. Itt 1942-ig vagy 1944-ig dolgozott. Az átkelőhely közelében néhány varsát kirakott, így halat is fogott. Emellett a háznál tehenet, néhány birkát tartottak, csirkét neveltek. A második világháború után újból a Körösön, a duzzasztónál halászott. Közben a halászati szövetkezet tagja lett. Itt 260 forint nyugdíjat állapítottak 75