A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)
Mód László: „... utazásainknak alkalmatlanságait tűréssel viselhessük...” Szentes város külkapcsolatai a passzuslevelek tükrében (1827–1830)
krajcárban állapította meg az úti okmány árát. Szentes város levéltára a településre vonatkozó iratanyag az elemzendő jegyzőkönyveken kívül nem sok olyan dokumentumot őriz, amelyek a passzusok kiállításáról, használatáról tudósítanának. Sima László várostörténeti munkájában az 1800-as évek viszonyait jellemezve tesz említést Nagy Istvánról, akit a bírák deresre húzattak. Az obsitos katonánál talált levélből kiderült, hogy a szóban forgó személyt már korábban kiutasították a városból és 50 pálca büntetést helyeztek kilátásba, ha „passuális levél" nélkül ismét felbukkanna a szentesi határban. 1 A tanácsülési jegyzőkönyvekbe be nem jegyzett iratok között főleg kézzel írott passzusokat találunk, amelyeket más települések elöljárósága látott el pecsétjével. Ezek az iratok valamelyik Szentesre látogató vagy a városban tartózkodó személlyel kapcsolatos ügyben játszhattak fontos szerepet, ami magyarázza fennmaradásukat is. Kivételnek számít a kunszentmártoni elöljáróságnak a szentesi tanácshoz intézett levele, amelyben arról számol be, hogy a településen tartott országos vásárok alkalmával a városhoz közel eső tanyákról a szentesi lakosok mindenféle úti okmány nélkül érkeznek: „Több ízben tapasztaltuk országos Vásárunk alkalmatosságával, hogy szomszéd Uraimék Lakossaik hozzánk Közelebb lévő Tanyáikról Sem magok részekre, Sem eladandó Jószágaikról rendes utazó Levelet nem hoznak, s azzal mentegetvén magokat, hogy ók Szomszéd Szentesiek, tsak a' Tanyájukról jöttek.. ." 12 A közbiztonság fenntartása érdekében a városok és a falvak igyekeztek külön gondot fordítani arra, hogy a településen megforduló idegenek személyazonosságát ellenőrizzék. Makón az 1820-as évek elején az utcakapitányok kötelességei közé tartozott a passzuslevél nélkül a városban megszálló emberek kérdőre vonása, akiket a „Helység arestomába" kísértek, ha nem tudták „hiteles Lakosok" által bizonyítani tartózkodásuk valódi célját. 13 Kísérletek a passzuslevelek néprajzi szempontú elemzésére Az utóbbi évtizedekben jó néhány néprajzi tanulmány próbálta meg felhívni a figyelmet e forrástípus jelentőségére. Sz. Körösi Ilona 14 a Kecskeméti Levéltárban található útlevelek jegyzőkönyveit elemezte, és megpróbált néhány általános tanulságot levonni a forrás értelmezése kapcsán. Kihangsúlyozza azt, hogy az 1784-1831 közötti időszakból származó anyag egészének áttekintése újabb adalékokkal gazdagíthatja Kecskemét város gazdasági és társadalmi viszonyaira vonatkozó ismereteinket. Az utazások időbeli megoszlását vizsgálva megállapítja, hogy az országos vásárok előtti napok számítottak a legforgalmasabbnak, december közepétől január közepéig a jegyzőkönyvek viszont alig tartalmaznak bejegyzéseket. Szilágyi Miklós három dél-alföldi mezőváros, Gyoma 15 , Mezőberény és Túrkeve 17 külső kapcsolataiCsongrád Megyei Levéltár Makói Fióklevéltára ( a továbbiakban: CsML MF) V.A. 101. b.l. Makó város tanácsának iratai. Mindennapi jegyzőkönyvek, (a továbbiakban: Mjgyk.)1806. 122. o. "Sima László 1914. 373. 12 CsML SzF V. A. 102. c. 5. Szentes város tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvekbe be nem jegyzett iratok. 1818. június 25. 13 CsML MF V. A. 101. b. 7. Mjgyk. 1822. november 16. 14 Körösi Ilona, Sz. 1992. 83-87. 15 Szilágyi Miklós 2002. 299-314. 54
