A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Szűcs Judit. Maszlag János (1883–1966) öreg halász életrajza

ból kettő legyen? Nem tudtam eligazodni, nekimenjek-e vagy ne a nősülésnek. Meg hogy kiskorú voltam, abban az időben nem lehetett megházasodni huszonnégy éven alul. De azért csak ráadtam a fejem. Bementem az árvaszékhez, megkérdeztem, hogy lehet-e rajtam segíteni. Azt mondta, mutassam meg a katonakönyvet. Megnézte, azt mondta, hogy lehet. (58) Az árvaszékhez kell egy nagykorúsítási kérvényt benyújtani, onnan megjön a jóváhagyás. Akkor már mint nagykorúsítva lesz. Ekkor a katonajegyzőhöz kell bemutatni, az meg szintén írt egy kérvényt a honvéd katonai kiegészítő parancsnoksághoz Szegedre. Innen is megjött a jóváhagyás mihamarabb, azután meg kaptam lakást is, vettem házi bútort is. Akkor még nem volt divat, hogy a menyasszony hozzon házi bútort. Én vettem, ami nagyon szükséges volt, ezeket be is vittem a bérelt lakásba, ami kis holmim volt. Ekkor éppen Nagyboldogasszony következett. Ekkor aztán elmentem a leánykérőbe a kiszemelt leányhoz. Megkértem, hozzám is jött, adott is jegykendőt. Utána megbeszéltük, mikor lesz az esküvő. De nem úgy lett, ahogy elhatároztuk. Közbejött olyan baj, hogy el akarták szólni tőlem, mint abban az időben volt szokás. A vén tűzrevaló vénasszonyok mindig tudtak mondani valamit, hogy ez ilyen meg olyan, úgyhogy a leány meg a szülei is felmondtak. Azt mondja az öregebb bátyám: - Oda se nézz, majd átmék én, beszélek velük. (Merthogy a leány magyartési volt). Úgy is lett, átment a bátyám. Megkérdezte, hogy mi a baj. Hát meg is mondták, hogy nem adják a leányukat, mert én részeges vagyok. (59) Meg hogy nincsen annak még tetűje sem, még jóravaló ruhája sincsen neki, mert minden keresetit megissza, ellumpolja. Meg mindennel el voltam adva. Úgyhogy a bátyámat meg sem akarták hallgatni. A bátyám aztán kikelt, azt mondja nekik: -Aza fiú az lump, akinek négyszázötven forintja van a takarékban, akinek volt olyan hete, hogy száz forintot bevitt a takarékba ? Jó volt a halászat, fogott sok szép halat, meg ott van a szőlő is, lesz neki vagy húsz hektó bora. Ez a részeges lump, akinek a keresete a takarékba van betéve ? Ekkor aztán az após nagyot nézett, hogy nem úgy van, ahogy azt a vénasszonyok mondták. Azt mondta, hogy: - Úgy maradjon minden, ahogy elindultak, áldja őket a jó Isten. Mikor a bátyám hazajött, mondta, hogy úgy nyugodjak bele, nincs tovább semmi baj, csak menjek át. De én nagyon szégyellettem, akkor meg én nem akartam átmenni. Elmentünk a bátyámmal halászni, úgy, hogy reggel a piacra hazajöttünk. Fogtunk halat, kivittük a piacra. Ángyom eladta a halat, én meg kimentem a szőlőbe. Mikor hazajöttem este, mondja az ángyom, hogy ott volt az após, hogy miért nem mentem át, vártak nagyon. Aztán megmondtam én a Laci bácsinak, hogy Jani nagyon szégyelli azt, amit mondtak rá. Azt mondta az após, hogy ilyenkor így szokták, rá se kell hallgatni tovább senkire se. Jöjjön csak, várjuk. (60) Úgy elhúzódott az idő, hogy a szüret is elérkezett. Én úgy gondoltam, hogy a szüret előtt összekerülünk. Ez nem úgy lett, ahogy elgondoltam. Átmentem hozzájuk, zsebembe tettem a betétkönyvet. Hát bizony, én szégyellve köszöntem. Kezet fogtam a szüleivel is meg a lánnyal is. Látszott rajtuk, hogy bánták, hogy annak a sánta vén tűzrevalónak elhitték a szavát. Én elmondtam mihamarabb a mondanivalómat. Bocsánatot kértek, hogy ne haragudjak, mikor megmondtam, hogy mibe akarta bele96