A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Szűcs Judit. Maszlag János (1883–1966) öreg halász életrajza

Felértem, úgy hívták az a helyet, hogy Garics a sasi oldalon. Ott ütöttem tanyát. Elvetettem a varsákat, helyre igazodtam. Reggel felkeltem, a víz áradt, már félderékban volt a víz. Jó idő volt, hozzáfogtam varsázni. Nézegettem a varsákat, minden varsában fogtam halat, keszeget, négy-öt kiló lehetett, eleje hal volt húsz kiló körül. Mikor elvégeztem a varsázást, tüzet gyújtottam, megsütöttem a szalonnát, persze nyárson. Összepakoltam. Hát abban a minutumban odajön egy ember meg egy asszony. Az asszonynál van egy kanta. Odaköszönnek: - Adjon Isten jó napot! Azt kérdi az asszony: van-e hala, fiatal barátom ? Maga a halász, mondta a gátőr. - Az vagyok. Hát egy kis sütnivaló van. - Hoztunk egy kis bort meg egy kis pálinkát, legyen szíves egy kis halat adni érte. - Sütnivalót tudok adni érte. - Elég szép hal, jó lesz az. Volt öt kiló a keszeg, amit adtam nekik. Otthagyták a kantát is, az üveget is. (51) Volt ott egy nagy odvas fűzfa, abban elhelyeztem a pálinkás üveget meg a kantát. Ittam belőle, jólesett a sült szalonnára, azután elmentem kecézni. Nem soká ' voltam oda, mindössze három tanyát vetettem, fogtam olyan tíz kiló körül halat. Visszamentem a tanyahelyre, kiterítettem a kecét, a halat a bárkába tettem, hagytam kint főzni két-három kiló körül, annyi fért bele a bográcsba. Lehetett az idő egy óra tájban, ledőltem egy kicsit, hogy majd alszok egy kicsit. Nem bírtam elaludni. Fölkeltem, egy kis tűzrevalót szedtem, azután megpucoltam a halat, tüzet gyújtottam, föltettem a halat főni. Főtt a hal, odaért az, hogy már megfőtt, kiviszem a kenyeret, lepakolok a zöld asztalra, leveszem a bográcsot, odateszem azt is. - Adjon Isten jó napot kis Maszlag! Odanézek, hát kicsoda, hát a Sörös, a grófnak a vadőrje. Kezet fogtunk. - Kedves barátom, tessék velem tartani, kész az étel! Leültünk, hozzáláttunk aztán az evéshez. - Nem gondoltam azt, hogy kivel találkozok. Úgy hallottam - a bátyja mondta -, hogy elment katonának. - Elmentem, igaz, de haza is gyüttem. Elmondtam evés közben hogy jártam, és hogy elbocsátottak felülvizsgálat folytán. (52) Közben mondja Sörös: - Ha én ezt tudom, hát hoztam volna egy üveg bort. Azzal én felkelek, elmegyek a söntéshez, kiveszem a kantát. Be volt dugva, le volt kötve kiskendővel. Odaviszem, kibontom, megtürültem a kantát. - No, tessék megfogni! Ekkor odajött a gátőr, Kecskés Sanyi bácsi is. Megfogta, oszt' ivott egyet. Azt mondta, hogy szentül azt hitte, hogy víz van a kantában. Leült aztán a gátőr is, a maradékból még jutott neki is. Azután jól elfogyott a bor is. A halászat jóra fejlődött. Ami halat fogtam, azt mindig keddi és pénteki piacra hoztam haza. A keszeget mindig odaadtam borért, még kenyeret is kaptam, meg szalonnát is, meg tarhonyát is, krumplit is kaptam keszegért, szóval kenyér, főzelék mindig megvolt a keszegből. Az eleje halnak az ára mindig megmaradt tisztán. Amikor felmentem hétfői napon, ami java hal volt, a pénteki piacra haza hoztam. 93